tag:blogger.com,1999:blog-31848430996068551472024-03-05T10:13:52.146-08:00Bátrak HarcaViolethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.comBlogger17125tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-9999854032877444672016-11-12T04:30:00.002-08:002016-11-12T04:30:41.757-08:009.fejezet<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Sziasztok! :)</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Íme, a következő fejezet. Kellemes olvasást!</span><br />
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u>9.fejezet- Se veled,
se nélküled</u></b></span><o:p></o:p></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV_tmmGrOZSqDoiqZqj8VCoJUjvoue1G_fieJefvsMQaOxj2-bb-XO829D4g3f_x8u0z7DW1NOtVchktanmMYb8h1KnhFhcjUt5E5mT6BjvD5lS78ZcxIyG_83eZ1_qD982g6wtR5k5Ckl/s1600/6622672413_3fda6f83df_b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV_tmmGrOZSqDoiqZqj8VCoJUjvoue1G_fieJefvsMQaOxj2-bb-XO829D4g3f_x8u0z7DW1NOtVchktanmMYb8h1KnhFhcjUt5E5mT6BjvD5lS78ZcxIyG_83eZ1_qD982g6wtR5k5Ckl/s320/6622672413_3fda6f83df_b.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> Miután Edric elment, hogy a lány
pihenni tudja végre, Miranda felpattant az ágyból, kontyba kötötte a hatját,
átvette a futóruháját és megállt egy pillanatra. Az ablakra pillantott és átkozta
az emeletes háztömböket. </span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Melegen ajánlom Sophia, hogy ne kerülj az utamba.- morogva kinyitotta az
ajtaját és kiosont a lakásból. Kettesével szedte a lépcsőfokokat és percek
alatt leért. Már besötétedett, az utca a lámpák mesterséges fényáradatában
úszott, de így is tele volt a környék otthonaikba igyekvő emberekkel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Bedugta a fülesét, felhúzta a
kapucniját és elindult a megszokott útvonalon. Elég jó kondiban volt ahhoz,
hogy az a pár kilométer kocogás ne fárassza ki, pedig pont az volt a célja,
úgyhogy a táv vége előtt letért a főút kivilágított járdájáról és a lakótelep
melletti erdő felé vette az irányt. Az ösztönei azt súgták, hogy ez nagyon nem
jó ötlet, de most semmi nem érdekelte. Pedig</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">
</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">hallgatott a belső hangjára, nem egyszer mentette már meg az életét,
vagy segített pontot tenni egy nyomozás végére. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Ősz lévén a lombkoronák elég
hiányosak voltak, de még a pislákoló lámpafénynél is ki lehetett venni a sárga
színekben játszó leveleket. Az avar csúszós volt Miranda lába alatt, ahogy
gyorsított a tempón és közben átkozta azt a percet, amikor a hosszabb útvonal
mellett döntött. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Légzése zihálásba csapott át, ahogy átrohant
a padok között, kitartóan bámulva a távoli fehér pontot, ami az erdő végét
jelezte. Tejfehér köd ereszkedett alá, elhalványítva a fényeket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Ne ess pánikba… ez csak az ősz.- ám ezt ő maga sem hitte el.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Még mielőtt bármit tehetett volna, lába
beakadt egy kiálló gyökérbe és Miranda hangos puffanással </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">vágódott oldalra. Fájdalmas kiáltással a
hátára fordult és magához ölelte lüktető lábát. Bokájából éles, szúró érzés
sugárzott ki, ipodja kiesett a zsebéből, ő pedig mozdulni sem mert, miközben a
hideg köd körülölelte. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Az őt
körüllengő szagot már érezte, aznap a nyomozás alatt. Egy fekete ruhás alak
jelent meg mellette, kinyújtotta a karját, a lány hóna alá nyúlt és
felsegítette. Miranda szíve szinte kiugrott a mellkasából, a fájdalom azonban
alább hagyott, csend telepedett az erdőre. Az idegen magas volt és alakját
elnyelte a fehérség, a keze azonban meleg volt, hosszú, karcsú ujjai még mindig
szorosan tartották. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Megtalállak!- ismét ez a hang, a fejében szólt, de mégis az egész erdő
visszhangzott tőle.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Miranda látása homályossá vált, a fájdalom
visszatért. Érezte, ahogy az ujjak eltűnnek a felkarjáról, köddé vált, ő pedig
térdre esett. Kezdte elveszíteni a tudatát, utolsó erejét összeszedve
elsuttogta Edric nevét, majd oldalra dőlt és elsötétült előtte a világ.</span></div>
<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">*******<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Hallottam,
éreztem és már száguldottam is felé. Kicsit sem voltam meglepve, amikor nem a
szobában találtam magam, hanem az erdőben. Az azonban váratlanul ért, hogy
eszméletlen fekszik a földön. Gyorsan, de a lehető leggyengédebben
felnyaláboltam és elindultam vissza a lakásba. Miranda teste izzadságban
fürdött, bokája hatalmasra duzzadt, így míg ő aléltan feküdt, levetkőztettem és
langyos vízzel megmosdattam. Majd kezelésbe vettem a lábát. Tudtam hogy
gyógyító erőm is lesz, majd… most azonban még nem voltam olyan szinten, hogy
használni tudjam minden képességem, így a lehető legtöbbet próbáltam meg tenni
érte. Bekötöttem és lejegeltem, láttam hogy nem tört el, ami kicsit
megnyugtatott, a holnap reggelre gondolva viszont elfintorodtam, mekkora
hisztit fog csapni, ha megtudja.</span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">
</span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Felfektettem a párnákra, betakartam és
kisimítottam vörös haját az arcából. Erőtlenül felemelte a kezét, még mindig
csukott szemmel és megfogta a karomat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Köszönöm.- nem engedett el.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Lerúgtam a cipőm és befeküdtem mellé.
Kezemmel megtámasztottam a fejem és néztem sápadt arcát, ami még így is
gyönyörű volt. Mutató ujjammal finoman megcirógattam és kicsit közelebb
fészkeltem magam hozzá. Teste melege ls az ajtó alatt beszűrődő lágy fény engem
is elálmosított és a hajnal folyamán nekem is lecsukódott a szemem, a legvédtelenebb
helyzetben hagyva így magunkat.</span></div>
<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;">*******<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"> Miranda
rég nem álmodott. Most azonban ismét az a félős kislány volt, aki 15 évvel
ezelőtt. A neonlámpa fénye vakítóan erős volt, de ő csak futott. Hálóinge
zavarta, ahogy egyre gyorsabban szedte a lábát, meztelen talpa alatt a jéghideg
márványpadló hihetetlenül csúszott. És akkor lenézett, mint minden alkalommal, ugyanaz
a látvány fogadta; a combján hatalmas vágás éktelenkedett és futás közben egyre
több patakban folyt belőle a vér. Egy magas férfialak termett előtte. Lassítás
nélkül csapódott neki a széles mellkasnak. Erős karok ragadták meg, ám mielőtt
felnézhetett volna, mint eddig mindig, felébredt. Kapkodva szedte a levegőt, de
a kéz melege az ujjaiba kulcsolva megnyugtatta. Izmai elernyedtek, Andie ismét
lehunyta a szemét és mély, álomtalan sötétségbe zuhant.</span></div>
Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-15112268739579406292016-10-31T14:17:00.001-07:002016-10-31T14:17:24.849-07:008.fejezet<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="font-size: large;">Sziasztok! </span></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Íme, meghoztam visszatérésem első, és a történet legújabb fejezetét. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Egy ideje már nem írtam, ezért lehet lesz, aki úgy gondolja, hogy jót tett a visszatérés, de persze olyan is lehet, aki szerint elfelejtettem írni. Mindezek mellett azonban a saját és azon emberek szórakoztatása céljából írtam, akik még szívesen olvasnák ezt a kis szösszenetet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"> Úgyhogy jó szórakozást mindenkinek! :)</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><u><span style="font-size: large;">8.fejezet –Minden kezdet nehéz</span></u></b><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<b><u><span style="font-size: large;"><br /></span></u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNODOamgtd7QM3bygGBVvZw3dWyPrIFes1cRcJPq7ym3njoxZySYCJ0tJq64hstmaPHYOv026xRXSJQ0UG4glHDeiertp_6pbKb9bymMlnQvCNJdPTgPuzrJkNfa20Se11Iep4cOcun4rN/s1600/maxresdefault.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNODOamgtd7QM3bygGBVvZw3dWyPrIFes1cRcJPq7ym3njoxZySYCJ0tJq64hstmaPHYOv026xRXSJQ0UG4glHDeiertp_6pbKb9bymMlnQvCNJdPTgPuzrJkNfa20Se11Iep4cOcun4rN/s400/maxresdefault.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif";">
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> Hallottam a kiabálást.
Azonnal felismertem Miranda hangját. Még nem a lépcsőházba mentem, hanem
beléptem a közeli virágüzlet ajtaján, emberi alakban. Olyankor mindenki lát.
Míg fönt voltam, rájöttem, ahhoz, hogy együtt működjünk a makacs lánnyal, be
kell vetnem a vonzerőm. Vettem egy szál rózsát és azzal indultam fel a lépcsőn,
gyalog. </span></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 150%;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Gyorsan haladtam és közben azon
gondolkodtam, vajon elég vagyok-e ahhoz, hogy teljesítsem a küldetésem. Mivel
nem tette jó benyomást első látásra, bár abban sem voltam teljesen biztos, hogy
Miranda emlékszik arra az egy momentumra az ájulása ellőt, arra azonban
rájöttem, hogy az „első pillantásra szerelmes az angyalba” duma nála nem
működik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Megálltam a második emeleti
lépcsőfordulóban és egy ideig csak hallgattam a veszekedést. Nem akartam
belekeveredni, ezért inkább leraktam a virágot a padlóra, átportáltam a lakásba
és csendben leültem az ágyára. Egy percig bírtam a várakozást, aztán fel-alá
sétáltam, hangtalanul és immár láthatatlanul.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Éreztem a mellkasomban Miranda haragját és
fájdalmát, de nem tettem semmit. Akartam, de hagynom kellett őt dönteni, erős
volt és nekem az a dolgom, hogy segítsem. Bár ez a fajta segítség volt a
legnehezebb számomra. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Hangos, gyors léptek zaja szakította
félbe gondolatmenetemet. Miranda kivágta az ajtót, kipirult arccal ledobta
magát az ágyra és, mint egy durcás kislány, magára húzta a takarót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Szótlanul felemeltem a kezem
az ablak mellett állva és elfordítottam a kulcsot a zárban egyetlen
ujjmozdulattal. </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Halk kattanás volt, a
vörös lobonc azonban kibukkant az ágynemű halomból. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Számítanom kellett volna rá,
tényleg, de az, amivel szembetaláltam magam … Miranda haja összekócolódott,
arcán a világ minden mérge tükröződött.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- És, amikor azt hiszem, ez a nap már nem lehet rosszabb… megjelensz te…- Andie
zöld szeme egyenesen rám nézett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Segíthetek? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Erre valószínűleg nem számított,
mert egy egészen kicsit megbillentette a fejét és enyhén felhúzta a
szemöldökét.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Tudom, hogy nem volt illendő a
bemutatkozásom, ezért kérlek, engedd meg, hogy most pótoljam. A nevem Edric de
Vaux. Franciaországból származom, ezer… már élek egy ideje. Őszintén, én csak
segíteni akarok neked.- olyan gyorsan eldaráltam, attól tartva, hogy közbevág,
hogy abban sem voltam biztos, megértette-e a mondandóm.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Nincs se energiám, se kedvem ezt az egészet felfogni, de kérlek ó nagy
akármicsoda, aki csak úgy jár kel a házamban, bármilyen engedély nélkül. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Voltam elég okos ahhoz, hogy nem
szóltam bele, pedig jelenleg Cecily házát használta. Óvatosan közelebb léptem
és leültem az ágy szélére. Előre nyúltam, megfogtam a kezét és bele sugároztam
minden nyugalmam. Meleg áradt szét a tenyeremben és ujjbegyeimben, ahogy lassan
körözve simogattam a kézfejét. Úgy tűnt hatásos volt, mert lélegzete lelassult,
tekintete megnyugodott. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Még nem tudom, miért látsz engem,
amikor nem kéne. Találtam valakit, aki segíthet, de bíznod kell bennem.
Továbbra is láthatóvá fogom magam tenni, így mindenki más, Cecily, Shopie, is
látni fog.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Csak nézett rám, mintha az, amit
mondok belefojtotta volna a szót, így hát folytattam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Minden forrásommal a rendelkezésedre
állok. Ezen felül pedig meg akarlak ismerni, hiszen sok időt fogunk együtt
tölteni. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">- Az jó volna. – az ajkai körül játszó
apró mosoly jelentette azt az édes megnyugvást, ami abban a pillanatban
szétáradt a testemben. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif; font-size: 12pt;">Biztatóan megszorítottam a kezét,
amit még mindig fogtam, önkéntelenül is. Tudtam, hogy megtettem az
együttműködéshez szükséges első lépést és ez elégedettséggel töltött el.</span></div>
<o:p></o:p></span>Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-46524839244706898832016-10-23T01:53:00.000-07:002016-10-23T01:53:10.351-07:00Felmérés <br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">Sziasztok! :)</span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Tudom, rengeteg idő telt el azóta, hogy folytattam volna az írást, erre nincs más mentségem, csak maga az élet pörgése. Sok mindenen vagyok túl, de az idő úgy hozta, hogy visszatekintettem ide és megrohantak az emlékek, milyen jó volt írni, megosztani és visszajelzéseket kapni Tőletek! Épp ezért, most egy kicsit kíváncsiskodnék arra vonatkozóan, hogy érdemes lenne-e visszaülnöm a füzethez és újra írni. Kérlek Titeket, ha a jövőben felnéznétek az oldalra olvasni, akkor jelezzétek nekem, akár kommentben, akár e-mailen keresztül, én pedig minden tőlem telhetőt megteszek, hogy újra megtiszteljetek a jelenlétetekkel! :)<br /><br />xoxo<br />Violet</span></div>
<br />Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-26325136420057450632012-03-16T04:41:00.000-07:002016-10-31T14:00:39.615-07:007.fejezetSziasztok!<br />
Kis késéssel, de meghoztam a következő fejezetet, amiben sok dologra fény derül.<br />
Jó olvasást!<br />
És légyszi, aki olvasta, dobjon egy véleményt! :)<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><u>7.fejezet- Magyarázatok</u></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
„A leginkább elfelejteni való dolgokra szoktunk legjobban
emlékezni.”</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cecily
lábujjhegyen végigment a folyosón. Megállt Miranda ajtaja előtt és óvatosan
benyitott; sötét volt. A tea már a csészében hűlt és a baguette frissen sült
illata töltötte be a lakást. Halkan beosont és végigtapogatta a tárgyakat, míg
rá nem akadt társa ridiküljére. Kihalászta telefonját, majd visszakúszott az
ajtóig és kilépett a casendes folyosóra.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A telefon
képernyője feketén sötétlett. Cecily megkereste az ’on’ gombot és megvárta, míg
a készülék bekapcsol. Harminckét nem fogadott hívás és tíz üzenet. Rosszallóan
megcsóválta a fejét és tárcsázta Sophia számát.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Miranda?- Sophie hangja éber volt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Cecily vagyok. Felkeltettelek?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy. Már úgy aggódtam. Te is tudod, ugye?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cecily felhúzta a szemöldökét és értetlenül megcsóválta a
fejét.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mit is?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A vonal másik végén csönd lett.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát…</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Várj, ne folytasd! Miranda megígérte, hogy ő meséli el.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
„Kíváncsi vagyok, tényleg megteszi-e.” Mosolygott magában a
rendőrnő.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, én nem vagyok ilyen vicces kedvemben. Ha
befejeztétek, légy szíves szólj neki, hogy hívjon fel, mert ha nem, bemegyek a
kapitányságra.- Sophie ezzel kijátszotta az utolsó ütőkártyáját.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cecily megfordult, hogy visszavigye a telefont, az ajtó
azonban kinyílt. Andie álmosan, szemét törölgetve lépett ki.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mennyi az idő?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Fél hét.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Áhh…miért keltettél fel?- Morgolódott Miranda és elindult
a fürdő felé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hogy legyen időd mesélni. Ja, tea és baguette az asztalon-
kiáltott utána Cecily és elindult, hogy visszavigye a telefont; örült hogy
hamarabb el tudta dugni, mint ahogy társa kijött a szobából.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Kávé?- Jött a kérdés, ami inkább nyöszörgésnek tűnt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Majd útközben.- Indult a konyha felé.</div>
</div>
<div style="border-bottom: dotted windowtext 3.0pt; border: none; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 1.0pt 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: dotted windowtext 3.0pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm; padding: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az öreg sokáig
nem jött. Sally szokás szerint mellettem ült. Gondolataimba merülve figyeltem,
de nem tudtam eldönteni, hogy mi is történt. Sokszor megkérdeztem már Sally-t
ez alatt a pár óra alatt, de ő sem tudta az okát.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A hatalmas faajtó
kinyílt és egy Orákulum lépett be.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hosszasan vitáztunk- kezdte- azon, ami történt és azon,
veled mi legyen.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nem mertem megszólalni, mert úgy mondta, mintha én lennék a
hibás. Lehajtottam a fejem és inkább csak hallgattam. Sally a vállamra tette a
kezét és megszorította.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Visszamehet?- Sally hangja hűvösebbre sikerült, mint
szerette volna.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Felemeltem a fejem és farkasszemet néztem a szürke
szempárral. Most életemben először látni véltem benne az aggodalmat.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem veled van a baj.- Mutatott rám, mire megkönnyebbült
mosoly terült szét az arcomon.- Azonban…A lánynak köszönhetjük ezt a
meglepetést. Kíváncsi vagyok arra, hogy miként, de van egy sejtésem, és arra,
hogy vajon a gonosz is ugyanúgy látható-e számára, mint mi.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Könyörögve néztem
rá, bizonyítani akartam, hogy képes vagyok rá, és nem velem van a baj.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- De ne szúrd el, mert abból nagy probléma lesz.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Bólintottam és
elindultam lefelé. Sally megfogta a kezem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Vigyázz rá, érzem, hogy különleges lány.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Összevágtam a
bokám, a fejem felemeltem és tisztelegtem neki. Ő csak mosolygott és elindult a
folyosón visszafelé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ismét indulásra
készen álltam, de meghallottam a nevem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Monsieur de Vaux.- Egy fiú integetett, hogy várjam meg.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Leguggoltam, hogy
szemünk egy magasságba kerüljön.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mondd csak fiam, mi a baj?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Monsieur, hallottam valamit, amit úgy vélem, tudnia kell.
A lány, aki a pártfogoltja, nem véletlenül látja önt, uram. Az apja démon volt.
Az anyja földi, de a jó gyermeke. Elszakították őket egymástól, de volt egy
angyal, aki a gyermeküknek jövőt adott, hogy váltsa fel a szüleit az átok alól.
A lány árvaházban élt, és nem tudja az igazat.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ki küldött, hogy ezt mondd el nekem?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A fiú nem válaszolt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mi a neved?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tom.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Milyen átokról beszélsz, Tom?- a tenyerem izzadni kezdett,
hiszen hazudtak nekem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ennyit hallottam, uram. Sajnálom, többet nem tudok
mondani. De megpróbálok kideríteni még néhány dolgot.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Megveregettem a
gyerek hátát, és immáron harmadjára, elindultam. Ezúttal azonban nem a földre
mentem, hanem egy sokkal magasabb helyre. Míg a kiképzésem tartott, sokszor
gondolkodtam a Himalája legmagasabb csúcsán. A gyönyörű hófödte táj
megnyugtatott.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogyha
megkeresem az Orákulumot, csak magamban ártok; akkor egy tapasztaltabb angyalt
küldenének.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Eszembe jutott
valami, illetve betódult az emlékezetembe valami. Kiengedtem egy meleg
buborékot, mely megvédett a jéghideg szél ellen. Éreztem a hűvös szellőt, de
mint meleg fuvallatot. Összeborzolta fekete hajam, nem törődtem vele. Lehunytam
a szemem, várva ismét valami új felismerést. Kéz súlyát éreztem a vállamon.
Anélkül is sejtettem, ki az, hogy kinyitottam volna a szemem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, ki ő.- A hang meglepetésként ért, ugyanis nem Sally
állt mellettem. A kisfiú, Tom. Csodálkozva meredtem rá.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát te, hogy kerülsz ide?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Én kereső angyal vagyok, uram.- mosolygott.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nem voltam vidám hangulatban, ezért csak morogva odébb
léptem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem figyel rám Monsieur? Most mondtam, mi vagyok.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Felemeltem a fejem. Elkaptam
a vállát és rászóltam, hogy beszéljen. Azt már nem kérdeztem, mindezt honnan
tudja, pár órával ezelőtt sem árulta el.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ötven évvel ezelőtt volt. Mikor Miranda édesanyja
huszonkét éves lett. Hallott már arról, hogy az ördög is harcol az ember lelkéért?
A lánnyal is ez történt. Ő is látott minket, és a gonoszt is. Csakhogy ő bele
is szeretett…</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Az angyalába?- vágtam közbe?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem. A démonba. A nő két évvel később terhes lett és
megszületett Miranda. De a démonok természetüknél fogva gonoszak, a férfi még
több démonutódot akart. Ettől kezdve van az, hogy a démonok, ha tehetik, nem
ölik meg áldozatukat, inkább megerőszakolják, az utód létrehozása érdekében.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ez gusztustalan- húztam fel az orrom.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mirandát egy angyal elrejtette egy árvaházban.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- És az átok?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Sokat mondóan megcsillant a szeme.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ő a kiválasztott, hogy az embereken segítsen, nehogy a
démonok…tudja. Velünk fog harcolni.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Remek.- Nem örültem neki, mert első látásra megkedveltem a
lányt.- Köszönöm, Tom.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Elindultam vissza
a földre.</div>
</div>
<div style="border-bottom: dotted windowtext 3.0pt; border: none; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 1.0pt 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="border: none; mso-border-bottom-alt: dotted windowtext 3.0pt; mso-padding-alt: 0cm 0cm 1.0pt 0cm; padding: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Miranda és Cecily egy mással szemben ült.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Na, megígérted.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát, nem is tudom…De ígért meg, hogy senkinek nem mondod
el!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ígérem!- Cecily mosolyogva tette a kezét a mellkasára.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Valamelyik nap elmentem bulizni, tudom, tudom, meg ne
szólalj. Kicsit többet ittam a kelleténél. És hát, összetalálkoztam egy
sráccal, Eric-kel. Ő se volt teljesen józan. Ööö…</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cecily nem bírta tovább, kirobbant belőle a nevetés.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ez a baj, amiért át kellett jönnöd?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ma reggel, Sophie-t az ágyában találtam…pucéron. És ki
jött ki a fürdőből?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Na ne!- barátnője döbbenten nézett rá.- De hát nem is
randiztatok, vagy igen?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Csak bólintott és a kezébe temette az arcát.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cecily óvatosan átölelte és elé csúsztatta a mobilját.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hívd fel.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem!- motyogta az ujjai között.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Akkor én.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Csendben ültek pár percig, mikor megszólalt a kapucsengő.
Miranda csodálkozva felemelte a fejét:</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Postás?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Barátnője megrándította a vállát és elindult a beárat felé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Andie kortyolt egyet a teából és ő is felállt. Suttogást
hallott. Az ajtó be volt hajtva; a hangok a folyosóról szűrődtek be. Miranda
lassan a kilincsre tette a kezét, ám mielőtt megmozdíthatta volna, az ajtó
kicsapódott, megütve a lány csuklóját, aki hüledezve nézett az előtte állóra:</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Te?!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
***</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Na milyen lett? Gondoltátok volna, hogy ez fog történni? Szerintetek, ki az a végén? :)</div>
</div>
Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-82437067206995071712012-02-05T10:27:00.000-08:002016-10-31T14:00:18.963-07:00<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
Sziasztok!<br />
Meghoztam a legújabb fejezetet! Amiben már a két fiatal összeismerkedik! :)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
Jó olvasást!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u>6.fejezet- Lehetetlen</u></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcjNyJsUd0160Il6DlBbfFGV97agqAjTVIKib5i8QASZxjEjXXUVhnitIEQ7oj5VaF-WrAdgARSKuODq5Dt7uh3LPgXVtNl1c9wUD_hdaNTdmpMBIR8vqRMBThKTCwKGC5WKI1a_QNh_VF/s1600/316196_213949742003917_159918007407091_525021_1841966868_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcjNyJsUd0160Il6DlBbfFGV97agqAjTVIKib5i8QASZxjEjXXUVhnitIEQ7oj5VaF-WrAdgARSKuODq5Dt7uh3LPgXVtNl1c9wUD_hdaNTdmpMBIR8vqRMBThKTCwKGC5WKI1a_QNh_VF/s320/316196_213949742003917_159918007407091_525021_1841966868_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A kép, amit kaptam a társamról nagy volt.
Egy fiatal, húszas évei elején járó, vörös hajú lányt ábrázolt. Mosolya
számomra gyönyörű volt. Tökéletes, fehér fogsora világított rózsaszín ajka
mögött. Szemében furcsa csillogást láttam. Nem tudtam megállapítani, hogy mi
az. A hosszú idő alatt, amit Sally-vel töltöttem, megtanultam minden, amire
szükségem lehet a munkám során. Hogy terjesszem ki a szárnyaimat, hogy váljak
láthatatlanná és hogyan vegyem észre a legkisebb izomrándulást is, mely
pártfogoltam idegállapotára utal.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Azt nehezemre
esett megszokni, hogy láthatatlanul is érinthetek tárgyakat, és a hangom is
hallatszik, de Sally hosszas munkájának és erőfeszítésének köszönhetően ez is
sikerült.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Legnehezebb az
volt, ha a mennyekből kellett figyelnem Mirandát. Mert akkor még nem
segíthettem, de láttam minden mozdulatát. Azt is végig kellett néznem, amit a
szobában élt át. Nem kiálthattam neki, hogy vigyázzon, hisz úgysem hallotta
volna, lemennem pedig még nem szabadott. A munkám ma kezdődött.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Bementem a
szobába, hogy elköszönjek Sally-től. Meglepetésemre egy Orákulummal
beszélgetett.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Aá…Monsieur de Vaux.- Nézett felém az öreg és kinyújtotta
a kezét.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Megfogtam és megráztam,
de közben végig Sally arcát tanulmányoztam. Ő nem lépett Oda hozzám, mindig
hidegen viselkedett velem, de még nem tudtam, hogy miért. Azonban arra
rájöttem, hogy valahol a szíve mélyén szeret engem, hacsak egy picit is. Mikor
rám nézett, csak biccentett és az Orákulum felé fordult. Tudtam, hogy nekem itt
már nincs helyem, megfordultam, hogy lelépjek. Végigsétáltam a folyosón, de
mire a szobámba értem volna, kiáltás hallatszott mögöttem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Edric!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Füleltem. Nem voltam biztos benne, hogy jól hallok, míg nem
megláttam a folyosón beforduló Sallyt. Vártam, hogy ő legyen, most mégis
éreztem némi feszültséget a levegőben.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szia- suttogtam, mikor odaért.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Bólintott. Láttam
rajta, hogy szóra nyitja a száját, de valami miatt visszakozott.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Kinyitottam az
ajtót és előreengedtem. A szobám kissé rendetlen volt, de nem törődött vele.
Felém fordult, kezét a mellkasomra tette és a szemembe nézett. Zöld szeme
kísértetiesen csillogott. Látszott rajta, mekkora erő lakozik a lányban. Vékony
orrát apró szeplőfoltok díszítették. Csak egy árnyalattal voltak sötétebbek
fehér bőrénél, gyönyörű, mégis borzongató látványt nyújtottak. Ajka vékony
volt; finoman felfelé ívelő. Sokszor gondolkoztam azon, vajon milyen íze lehet.
Ezt a gondolatot minden alkalommal el kellett felejtenem. Ilyenkor rádöbbentem
arra, mennyit változtam az elmúlt évtizedek alatt, míg alakilag ugyanaz a
szálkás, katona testalkatom maradt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Csak sok szerencsét akartam kívánni- hosszú szempilláin
megcsillant valami, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nem akartam elszalasztani
a lehetőséget, kitártam a karom és magamhoz húztam. Éreztem, hogy az elején
ellenállt, de utána hagyta, hagy öleljem meg. Így álltunk pár percig, utána
éreztem, hogy ideje lenne indulnom.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hát akkor, szia.- Tolta el a testemet apró kezével.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Intettem neki és
kiléptem az ajtón. Jött a zuhanás, amiről annyit beszélgettünk, majd az
ütközés. Nem volt vészes, de elég kellemetlenre sikeredett.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A ház, ami előtt
érkeztem négy emeletes volt. Nem siettem. Lassan átsétáltam az ajtón, fel a
második emeletre. Tudtam, hogy Miranda a társnőjéhez költözött, miután
összeveszett legjobb barátnőjével. Megálltam a hetes számú ajtó előtt és
vártam. Bármelyik pillanatban megérkezhettek. Egy perc sem telt el, mikor
csapódott a lenti ajtó. Először cecily Collins lépett a másodikra, majd
Miranda. Beléptem a falon, a fürdőszobába. Ekkor jutott eszembe, hogy nem
látnak, de akaratlanul is elbújok előlük. Ez már a véremben van, az óvatosság.
Nem baj. Jólesett az, hogy újra bujkálok. Nem félelemből. Azért, mert elfogott
egy érzés. Nem tudom, mit éreztem, de tudtam, hogy nem a mostani életemből.
Hangok szűrődtek be.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg köszönöm.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>Ez kétség kívül
Miranda hangja. </i>Gondoltam magamban.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már, szóra sem érdemes. Pakolj ki a vendégszobában,
reggel majd mesélsz.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<i>Cecily hangja vidámnak
tűnik.</i></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Kidugtam a fejem
az ajtóból. Miranda a sporttáskáját a vállára téve elindult kicsomagolni, míg
társnője a konyhába ment. Elindultam Andie után. Háttal állt nekem és a pólóját
húzta le. Rózsaszín melltartója sorosan feszült a hátára. Beugrottam a
szekrénybe, mielőtt megfordult volna. Valami megmozdult mellettem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Egek, Sally. A frászt hoztad rám.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy pillanatra vagyok itt. Titokban jöttem. Figyelj.
Mit tanítottam neked? A halandók nem látnak minket, ha nem akarjuk. Odafönt
érzem a félelmed. Ne tedd. Cselekedj okosan.- Ezzel eltűnt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Éreztem, hogy
valamit üzenni akar nekem, de nem jöttem rá. Az ajtó hangos csapódással
záródott be. Kiléptem rejtekhelyemről és az ágyhoz mentem, melynek szélén ott
lógott Miranda korábban viselt pólója. Tudtam, mi a teendőm. Megszagoltam.
Levendula és rózsa illata keveredett össze rakta. Most már biztos voltam benne,
hogy ezer közül is felismerném.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Odakint sötétedni
kezdett. A lámpák felgyulladtak az utcán és lassan az autók zaja is elhalt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Lehunytam a
szemem és a fejemet az ablaküvegnek támasztottam. Hűvös volt, kellemesen hűvös.
Elgondolkodtam azon, vajon mit érezhetett Miranda, amikor megtámadta egy Árny a
bezárt szobában. Beleborzongtam. Nem
akartam, hogy még egyszer átélje, ezért elhatároztam, mindent elkövetek majd
annak érdekében, hogy megvédjem őt. És íme, az első változás, amiről Sally
beszélt. Részletesen elmagyarázta, hogy mit és mikor fogom azt érezni. Eltelt
egy nap azóta, hogy lejöttem. Itt állok az ablaknak támaszkodva, de már érzem
azt, hogy féltem. Nem akarom, hogy bármi bántódása essen, vagy valami rosszban
legyen része.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Lépteket
hallottam az ajtó előtt, a folyosón villanyt kapcsoltak. Behúzódtam a függöny
mellé, az egyik sötét sarokba. Nyílt az ajtó és Miranda karcsú alakja lépett
be.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Jó éjszakát- szólt hátra mosolyogva.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Neked is.- Cecily hangja ugyanolyan vidámnak tűnt, mint
barátnőjéé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Leguggolt a
táskájához és előhúzott belőle egy hálóinget. Lefektette az ágyra, újra benyúlt
a ruhák közé. Kivette tiszta fehérneműit és egy törölközőt, majd elindult a
fürdőszoba irányába. A vízcsobogás egészen sokáig hallatszott.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Lehunytam a szeme
és szabadjára engedtem mentális energiámat. Tény, hogy még nem voltam elég erős
és tapasztalt, de fejlődtem. Az egyértelmű erőket felismertem, akár rossz volt,
akár jó. Nyugalom volt a környéken. Sokáig álltam egy helyben, mozdulatlanul.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A lakásban csend
lett. Andie visszatért és egy székre helyezte koszos ruháit. Fegyverét a
komódra tette. Elbújtam a függöny mögé. Kattant a kapcsoló és kisebb fényáradat
borította be az ágyat. Elrendezte a párnát, majd bebújt a takaró alá. Az
éjszaka elején minden nyugalmas volt. Csak a részeg fiatalok rongálták a
szemben lévő játszóteret, de annak a hangja sem ért fel igazán hozzánk.
Elindultam, hogy felfedezzem a terepet. Nem volt nagy lakás, de ízlésesen lett
berendezve. Mikor ismét visszatértem és, ezúttal az ágy szélére ültem, energia
jelenlétét éreztem. Hirtelen nem tudtam, mit csináljak, hisz még nem volt
gyakorlati tapasztalatom. Létre kellett hozzak egy energia mezőt, de hogyan?
Mit is mondott erről Sally?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nem volt időm
Erről gondolkodni. Miranda megmozdult. Száját összeszorította, fejét oldalra
csapta. Rosszat álmodott. Vagy az energia? Megfogtam a kezét és éreztem, egyre jobban a
gonosz jelenlétét. Mély lélegzetet vettem és megnyitottam az elmém. Ismerős
személyiséget tapintottam, de nem jöttem rá, hogy kiét. Most nem törődtem vele;
a célom az volt, hogy megvédjem Mirandát a további fájdalomtól.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A lány lelke is
küzdött. Erősen. A gonoszt váratlanul érte az ellenállás, ezért meghátrált.
Alig maradt dolgom, de azért beszálltam. Miranda felsikított fájdalmában. Nem
sokáig bírhatta már, teljes energiámmal közbeléptem. Elkeseredett harc
következett köztünk, a lányt próbáltam háttérbe szorítani, hogy csak az én
energiámat eméssz a küzdelem. Éreztem a hatalmat, és tudtam, hogyha nem húzódik
vissza, nem leszek képes megállítani.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ám a sejtésem
beigazolódott, a támadást fenyegetésnek szánták. Nem engem akartak, hanem Mirandát.
Ő izzadságban fürdött és erősen zihált. Takarója félig lecsúszott, majd
átfordult a másik oldalára, arccal felém. Szemét lassan kinyitotta. Ott álltam
a szürkeségben és őt néztem. Egyenesen rám nézett. Pislogás nélkül. Száját
kinyitotta és hatalmasat sóhajtott. Megnyugodtam, tényleg nem lát, mostantól
bátrabban fogok mászkálni. Azonban Miranda megmozdult és hirtelen felült. A
szemét rám meresztette. Nem mozdult. Kezét lassan elindította a fegyvere felé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Van ott valaki?- hangja rekedt volt a megerőltetéstől.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ujjai rákulcsolódtak a pisztolyra és rám szegezte.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nem tudtam, mit csináljak( ma már másodszor). Ösztönösen
felemeltem a kezem. Felkattintotta a lámpát és ijedten felugrott ülő
helyzetéből. Lőtt. A golyó áthatolt rajtam és belefúródott a falba. Az arca még
fehérebb lett, mint eddig volt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarlak bántani.- szólaltam meg óvatosan.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan mögé
portáltam és finoman befogtam a száját. Miranda rúgkapálni kezdett, de nem
engedtem el, míg le nem nyugodott.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mi vagy te?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Te látsz engem?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Én kérdeztem hamarabb.- vágott a szavamba, mielőtt
folytathattam volna.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nekem fontosabb, hogy megtudjam.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Karba tette a
kezét és bámult rám, mint egy szellemre.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem álom- suttogta. Arca ismét elfehéredett, szeme
kifordult és elvágódott a párnák közé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Prüszkölve
felnevettem és elindultam felfelé, hogy megtudjam, mi is történt ma velem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
***</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Na, hogy tetszett? Erre számítottatok? Szerintetek, mi lehet az oka? :D</div>
</div>
Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-21526269352366002442012-02-05T10:15:00.000-08:002012-02-05T10:15:12.543-08:00A friss előttSziasztok!<br /><br />Megkaptam a legelső díjamat, melyet <a href="http://flirtsandalfas.blogspot.com/">Lames</a>-nek köszönhetek! :) <3<br />
Nagyon-nagyon szépen köszönöm!<br />
<br />
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi84dmCwVMcmATBmR4iBbS-jhkXcp5niV9_KoCzUuDcVt2AGB9ck-Xg6q_fWZx3o_x63H5a_C0rdl8xf-PwNllulM0YGgM58ibf8lfI6xwGcjc4Gn-tleyVSgFM0xl4yWZkB1F8-6cq9iFc/s1600/d_j.jpg" />
<br />
<br />
<span style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;"><i><u><b>Szabályok</b></u></i></span><br style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: arial; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;" /><i style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: arial; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;"><span style="font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-weight: bold;"> </span><span style="font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><b>1. Tedd ki a képet a blogodra! </b>(megvan)</span></i><br style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: arial; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;" /><span style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;"><i><b>2. Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat! </b>(kész.:D)</i></span><br style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: arial; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;" /><span style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;"><i><b>3. Írj le 6 dolgot magadról!</b></i></span><br style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: arial; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;" /><span style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;"><i><b>4. Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!</b></i></span><br style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: arial; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;" /><span style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;"><i><b>5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!</b></i></span>
<br />
<span style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;"><i><b><br /></b></i></span><br />
<span style="background-color: #d9e4d6; color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px; text-align: left;"><i><b><br /></b></i></span><br />
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;">Nagyon sok <b>dolgok</b></span></span><span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px;"> </span><span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px;">tudnék <b>magamról</b></span><span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px;"> </span><span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22px;">mondani, de 6 dolgok gyorsan kiemelek :)</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;">1.- Imádok táncolni, a legtöbb szabadidőm ( persze az íráson kívül) a táncolással telik</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;">2.- Van egy labrador retriever kutyusom, akit Kirának hívnak és a drágám folyton ugrál ^^<br />3.- Szívesen ismerkedek, de nehezen bízom meg emberekben</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;">4.- Bármilyen furán is hangzik, imádok nyelveket tanulni *.* ( jelenleg ez az angol és a francia)</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;">5.- Ha a barátnőimmel vagyok, rendszerint úgy viselkedek, mint egy ovi. :D A jó társaság nálam nagyon fontos.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;">6.-Barna hajű, fekete bogár szemű csajszi vagyok, sok fülbevalóval :P</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;"><b>Akiknek tovább küldöm a díjat:</b><br />Igazából nem csak annak küldöm a díjat, aki rendszeresen olvassa a blogomat, hanem egy kis ízelítőként is, milyen jó érzés valamit kapni :)</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #333333; font-family: Constantia, Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="font-size: 14px; line-height: 22px;"><a href="http://barcelonamylovebylyliabloom.blogspot.com/">Lylia Bloom</a> <3</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<b style="background-color: black; color: red; font-family: 'Coming Soon'; font-size: 13px; line-height: 18px; text-align: -webkit-auto;"><a href="http://slytherinsorgryffindors.blogspot.com/">BlackLove17</a> <3</b></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://orchidee-ericsaade.blogspot.com/">Orchidée</a> <3</div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://bonniew-halhatatlannakszulettem.blogspot.com/">Bonnie Wheatbloom</a> <3</div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://orokke-forever.blogspot.com/">bea </a> <3</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<br />Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-85747291688147218402011-12-28T03:26:00.000-08:002016-10-31T13:59:58.779-07:00Ötödik fejezet<br />
<div class="MsoNormal">
Sziasztok újra! :) Itt a következő fejezet. Remélem kapok véleményeket. (Y)<br />
Jó olvasást, aki még itt maradt!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u>5.fejezet-Furcsa helyszínelés</u></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdnd6dgMDXowHtRLBanWRey-kuKFYIBNEJDor1ca_Je0QJ4CTkALeiXZ8uzqQHcplPvTII1Bnz7ZJT3yh8Izh56eit8y4d5gUX-XcMFCMzem1oYDWn5lo_y0FhfvI5cO6OnxBEYAfW1Ghw/s1600/000187731-8467-400.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdnd6dgMDXowHtRLBanWRey-kuKFYIBNEJDor1ca_Je0QJ4CTkALeiXZ8uzqQHcplPvTII1Bnz7ZJT3yh8Izh56eit8y4d5gUX-XcMFCMzem1oYDWn5lo_y0FhfvI5cO6OnxBEYAfW1Ghw/s320/000187731-8467-400.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A rendőri
munkában a helyszínelés az egyik legjobb dolog. Miranda belépett a családi ház
ajtaján, ahol a gyilkosság történt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A nő harmincöt éves. Orvos. Férjes és van egy lánya-
ismertette a részleteket egy fiatal rendőrtiszt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- A halál oka?- húzta lejjebb a műanyagot az áldozat
testéről Cecily.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Egyetlen golyó a halántékába.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A két nő odébb sétált. Miranda ránézett barátnőjére.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szándékosan?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Cecily bólintott.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Viszont nincs jele behatolásnak, tehát az áldozat ismerte
a gyilkost.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Öngyilkosság kizárva?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenképpen, a fegyveren egyetlen ujjlenyomat sem volt. Vagyis a gyilkos
letörölte, mielőtt elment. Biztos volt abban, hogy nem maradt rajta nyom,
különben nem hagyta volna itt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ezen elgondolkodtak.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- De lehet a férj vagy a lány ismerőse is- indult Miranda az
emeletre vezető lépcső felé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nos?- lépett Cecily a fenti folyosóra.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Se a férj, se a lánya nem volt itthon- közölte a tényeket
egy egyenruhás rendőr.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Miranda oldalra
billentette a fejét ls elhúzta a száját. Cecily elmosolyodott. Ismerte ezt az
arckifejezést, és tudta, mennyi bosszúságot okozott ezzel férfi kollégáinak.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Véletlen vagy eltervezett?</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Hmm..- rántotta meg a vállát és tovább sétált.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Szépen berendezett fürdőszoba, rendezett dolgozószoba, nem
úgy tűnik, mintha valakivel is gondja lett volna- diktálta a monológot a jegyző
mellett álló úr.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Itt valami hibázik- tárta szét a karját Miranda.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Beléptek az utolsó
szobába. Itt még nem járt senki. Az egyetlen olyan szoba volt, amelyben némi
rendetlenség uralkodott. Miranda letérdelt és fölemelt egy üvegdarabkát.
Betette a steril zacskóba majd a szeme elé tette.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nézd csak- tolta Cecily arca elé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Vér?- vizsgálta meg alaposabban társnője és körbenézett,
honnan is származhat az üveg.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az asztal ketté
repedt. Kiindulása pedig az egyik szöglet volt, melybe hiányzott egy darab.
Miranda leguggolt, hogy szemügyre vegye.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Egyértelmű, hogy az asztalsarok hiányzó darabja. El kell
küldeni a laborba.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
-Elintézem- vette ki a zacskót Cecily barátnője kezéből és
kisétált.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Miranda beljebb
ment, de az ajtó hangos csapódása félbeszakította gondolatmenetét. A lámpa
pislogott néhányat, majd elhalványult. A szoba nem borult teljes sötétségbe,
hiszen a redőny félig fel volt húzva.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Remek- morgott magában Miranda és a kapcsoló felé indult.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A redőny hirtelen megmozdult, milliméterről
milliméterre haladva ereszkedett, idegtépő nyöszörgés kíséretében.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Andie az ajtó felé
hátrált, míg a szeme hozzá nem szokott a sötéthez. A fal mintha megmozdult
volna. A lány elkapta a kilincset, de az ajtó nem engedett. Mélyeket lélegzett,
hogy valamelyest megnyugodjon, de amikor egy árnyék közeledett felé a falon,
végleg az őrület határára került. Előkapta fegyverét és behajlította a térdét.
Nem tudta, számítson-e közelharcra, ezért inkább hátát- immáron- a falnak
támasztotta, az ajtó helyén. </div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ám egyre előrébb
került. A fal is megmozdult mögötte. Az árny kilépett a falból. Miranda nem
látta az arcát, de tudta, hogy itt az ideje, hogy segítségért kiáltson, ezzel
még ő sem tud megbirkózni. A baj csak az volt, hogy egy árva hang sem hagyta el
az ajkát, miközben az árny közelebb lépett.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Úgyis tudod, hogy vége- suttogta.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A falak visszaverték az ördögi hangot.
Miranda lőtt, de a golyó áthatolt az árnyon és a falba fúródott. A sötét alak
arcán gonosz vigyor jelent meg, majd egy lépéssel Miranda előtt termett. A lány
előhúzta gumibotját, mely fegyvertára előtt lógott. Előre dőlt és szúrt. A bot
áthaladt a testen, keze azonban megállt az erős mellkas előtt. Felnézett az
arcra. Meglepetésként érte, amit látott. Az illető férfi volt, rövid haja az
égnek állt. Szép metszésű ajka körül ördögi vigyor jelent meg, kivillantva
jóval hegyesebb metszőfogait.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Andie ajka
szétnyílt és hangos sikoly hagyta el a száját.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az árny hirtelen
megmerevedett. Arca eltorzult a fájdalomtól. Miranda nem értette, mi folyik
itt, de kihasználta az alkalmat és körülnézett, merre lehet az ajtó. A
túloldalon fény szűrődött be. Megkerülte a szenvedő lényt és óvatosan az ajtó
felé osont. Még az út felénél sem járt, mikor a szobát egy erőteljes hang
töltötte be.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Nem!</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Nehéz lett volna
eldönteni, melyiküknek szólt a figyelmeztetés. Egy másik árnyék jelent meg a
szenvedő mellett. Odaállt elé és akkora erővel pofozta fel, hogy a férfi
hanyatt vágódott a padló szőnyegen.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Ebből
következtetett, hogy a parancs nem neki szólt. Hamar az ajtóhoz ért, ám mielőtt
kinyithatta volna, a szobában ismét világos lett. Mire visszafordult már csak
az egyik férfi állt ott, aki nemrég érkezett. Sárga szemével Mirandát nézte,
majd egy szempillantás alatt ő is eltűnt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szívverése
lassan visszaállt a normális ütemre. A kilincsért nyúlt és kinyitotta az ajtót.
Kollégái csendben végezték munkájukat, nem vettek észre semmit az elmúlt pár
perc leforgása alatt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A találkozó a rettenetes félelemmel Miranda
titka maradt.</div>
</div>
Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-79706517792894270982011-12-24T02:46:00.000-08:002011-12-24T02:46:55.779-08:00Karácsony!<b><span style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b><br /><br />
Mindenkinek szeretnék békés, boldog karácsonyt kívánni!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmWdu39QHjeaSPhXnSo0mLwvC_uq8GEKJ6vm9-c_i6ampd-Bd9WHCJlh5kZSclzhI02a_iVvApxIMcXPCF0g1KVOhUTlCUQ6ACLWphcwTUBAj3EHpem6FhAq51Ck9LSXCXM9jpXeGoD4Ze/s1600/2008-12-24_merry-christmas.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmWdu39QHjeaSPhXnSo0mLwvC_uq8GEKJ6vm9-c_i6ampd-Bd9WHCJlh5kZSclzhI02a_iVvApxIMcXPCF0g1KVOhUTlCUQ6ACLWphcwTUBAj3EHpem6FhAq51Ck9LSXCXM9jpXeGoD4Ze/s320/2008-12-24_merry-christmas.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ui.: Visszatértem! :D A két ünnep között hozom is a következő fejezetet! Remélem nem felejtettétek el, mi történt eddig.</div>
<br />Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-41344114339584817462011-11-13T10:12:00.001-08:002011-11-13T10:14:39.982-08:00:(Sziasztok!<br />Sajnos rossz hírem van. A blog egy 'kis' időre szünetel, de folytatni fogom.<br />Remélem attól még, aki nem olvasta, elolvassa és komiznak is :)<br /><br />Ui.: köszönöm azoknak, akik eddig megtiszteltek a véleményükkel.Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-19064611419807442442011-11-01T22:59:00.000-07:002011-11-01T23:02:08.315-07:00Sziasztok!<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Kicsit elszomorított, hogy nem írtok kommenteket, hisz ebből tudnám megállapítani, hogy milyen is a történet.</span></b></div>
<b></b><br />
<b><div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Légyszi nyilvánítsátok már ki a véleményeteket!</span></b></span></div>
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: small; font-weight: normal;"><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Itt a negyedik fejezet, remélem tetszik és ezt le is írjátok!</span></b></span></div>
</span></b><br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<u><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">4.fejezet- Tanulás</span></b></u></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az öreg kilépett egy oszlop mögül és rám szegezte szürke szemét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őt kapod- mutatott a kocsiban ülő, vörös hajú nőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, hiszen azt sem tudom, mi történik velem- tiltakoztam hevesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sally majd segít. A tanulásod ezzel megkezdődik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy másik oszlop mögül egy lány lépett ki. Fehér köpenye a bokáját verdeste. Hosszú, fekete haja dúsan omlott a vállára. Mikor meglátott, elmosolyodott. Mellém lépett és odanyújtott nekem egy ugyan olyan leplet, mint a sajátja. Aztán az Orákulum felé fordult és meghajolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezúttal mindenre emlékezni fog és megtanítom mit, hogyan csináljon.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az öreg csak nézte őt, majd sarkon fordult és elsétált. Sally a vállamra tette a kezét és megszorította. A világ forogni kezdett velem, majd hirtelen megállt. Egy szobában találtam magam. A lány a székre mutatott, ő maga azonban nem ült le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy hívnak ifjú?- emelte rám tengerkék szemét, mikor óvatosan leereszkedtem a székre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Edric. Edric de Vaux.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, Edric. Válasszon. Először meghallgatná a mi történetünk és hogy mit csinálunk, vagy vissza emlékezne régi életére, mikor még ember volt. Tudnia kell, hogy egy történetet mesélek el, ha rosszat választ, nem kap párt, hisz akkor önmagának kell kibontakoznia. Az idő idefent- mutatott körbe a szobában- tízszer olyan gyorsan telik, mint odalent a Földön.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem emlékszem a múltra? Pedig itt vagyok, nagyon régóta. És semmit nem csinálok, semmit nem tudok- tört ki belőlem a kétségbeesés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most először éreztem azt, hogy mindennél jobban haza vágyom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ön a legfiatalabb…</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi?- néztem rá kérdőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- …angyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elnevettem magam a jelző hallatán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ez mit takar?</div>
<div style="text-align: justify;">
Sally nem válaszolt. Kinézetre pár évvel lehetett nálam fiatalabb, de tudtam, hogy az igazi életkora mindig is titok lesz számomra. Elfordult tőlem. Pár percig némán állt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nevem Sally Baker- kezdte és felemelte a kezét, hogy ne vágjak közbe, amíg ő beszél.- 1848-ban lettem angyal. Őrangyal. Balszerencsémre, pont Magyarországon jártam ebben az évben, a forradalom idején. Megjött a vonatom, leszálltam és akkor elkezdtek ránk, utasokra, lőni. Én nem láttam, de a védő anyalom ott termett mellettem és megóvott a golyózáportól. Az angyalok az emberek számára láthatatlanok, persze láthatóvá tudunk válni de az nem szerencsés.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhallgatott. Még mindig háttal állt nekem, ennek ellenére tudtam, hogy a szeme csukva van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sikeresen eljutottam a szállodáig- folytatta- Nem is sejtettem, hogy mindent Frank, az angyalom csinált. A baj csak az volt, hogy a magyarok nem hagyták kíséret nélkül az utasokat, főleg azokat akik külföldről jöttek. Igen, jól gondolod, utánam is jöttek. A parancs egyértelmű volt számukra.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhallgatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért...miért járt akkor Pest-Budán?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyetemi barátnőmet látogattam volna meg. most viszont olyan rész jön, amikor el kell árulnom dolgokat rólunk, így nem folytathatom míg nem válaszol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elgondolkodtam. Kíváncsi voltam a régi életemre, viszont a mostaniról se tudok semmit. Most ebben élek. A lányra néztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meséljen tovább- kértem, és reméltem, jól választottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Újra elfordult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Frank az egyetlen lehetőségett választotta, amivel megmenhetett volna. Láthatóvá vált. Így segíteni is tudott, hisz képes volt a tárgyakat megfogni. A baj ott volt, hogy az emberek azonnal szerelmesek lesznek az angyalokba. és ha egy angyal látható, akkor sebezhető is. A fegyveresek körbevettek minket. Nem volt nálam fegyver. Frank is a karate tudományát alkalmazta. Jók voltunk. Én is verekedtem. Azonban egy ember mögém lopózott. Még ma is emlékszem. Minden olyan gyorsan történt. Előkapott egy kést és hátulról megszúrt vele, a lapockám között. Fájt de nem haltam meg. Láttam, ahogy Frank megfordul és döbbenten rám néz, majd a nevemet kiáltva felém igyekszik. Oldalról két ember megragadta. Tudni kell, ha az angyal nem tudja az ártatlant megvédeni és az ember emghal, az angyal is vele megy. Aztán mikor Frank megpróbált kiszabadulni, a hátam mögötti férfi felemelte a kést és hátulról leszúrt. Pontos szúrás volt. A fegyver átcsúszott két nyaki csigolyám között és belefúródott az ütőerembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hangosan felszisszentem és önkéntlenül is a nyakamhoz emeltem a kezem.- Ez szörnyű.- suttogtam a mozdulat közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hogy, hogy nem jött senki innen segíteni?- kérdeztem, de már éreztem, mi lesz a válasz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lehet- fordult ismét felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sally mondja, magának volt már párja?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez miyen kérdés de Vaux? Ilyet nem illik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérem- könyörögtem neki, és tudtam, mivel lehetne meggyőzni.- Így hogy tanuljak, ha a maga tapasztalatait nem mondja el?</div>
<div style="text-align: justify;">
A lány nagyot sóhajtott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehéz eset maga, Monsieur Edric. Nos igen, volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néztem rá nagy szemekkel, hátha ráveszem, meséljen ovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De már nincs. és nem is lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt?- fogtam meg óvatosan a kezét és bíztatóan megszoratottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs többé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Láttam rajta, hogy erről nem akar beszélni, nem erőltettem, de elhatároztam, előbb vagy utóbb megtudom, mi történt. Ezután hosszú órákon át mesélt nekem az angyali létről, arról, hogy mi is lenne a dolgom. Lassan, de biztosan, kezdtem megérteni, miért is ülök angyalként a mennyekben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-42431280892205159882011-10-22T00:45:00.001-07:002011-10-22T01:56:27.605-07:00Halihóó!<b><br /></b><br />
<b><br /></b><br />
<b>Itt a harmadik fejezet, ami egy kicsikét rövidre sikerült. :)</b><br />
<b>Jó olvasást és véleményeket szeretnék!</b>Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-64556682584378504022011-10-22T00:44:00.000-07:002011-10-22T01:00:23.132-07:00Harmadik fejezet<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<u><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">3.fejezet- Bosszús reggel</span></b></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn3ShgvUfzOyaCqEaf4OxrccAD-7fhiYxH_ju2zti0j99cMq187mbEj-D4savqxi9NeosxEFi8Zj2I-LCo2kCwDyAwXUbR0-jZVeWOO2esXizMon1kLOfZmC_jMXtC8ijZYxlBsMId6yKl/s1600/318762_2145404646224_1579510433_2079907_56732_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn3ShgvUfzOyaCqEaf4OxrccAD-7fhiYxH_ju2zti0j99cMq187mbEj-D4savqxi9NeosxEFi8Zj2I-LCo2kCwDyAwXUbR0-jZVeWOO2esXizMon1kLOfZmC_jMXtC8ijZYxlBsMId6yKl/s320/318762_2145404646224_1579510433_2079907_56732_n.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Reggel
kialvatlanul ébredt. Szemei alatt fekete karikák húzódtak. Tudta, hogy nem az
ébresztő óra keltette fel. Valami csipogott a szoba végén. Miranda csodálkozva
nézte a nadrágját.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Szent szar!- pattant ki az ágyból és a csipogóért nyúlt.-
Haló?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Reynolds, mi van magával?- főnöke hangja meglepetésként
érte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem szombat van? Azt hittem Bob helyettesít minket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mr. Philips a pénteki tárgyalás után szabadságot vett ki.
Collins nem szólt?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, elfelejtette megmemlíteni- kutatott Miranda a
telefonja után.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lenémítva találta, 12 nem fogadott hívással. Elhúzta a
száját és megnézte kinek volt ilyen fontos, de a választ már sejtette. A
készülék újra megrezdült: „Cecily” jelezte a képernyő.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- 20 perc és ott vagyok- szólt a csipogóba és kinyomta, majd
megnyomta a zöld gombot a telefonon.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Miranda, az istenit, végre felvetted- Cecily hangja
mérgesen csengett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te meg nem hívtad volna Sophiet, mi?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Áh szóval már tudod mi a helyzet.- vigyorgott magában.-
Egyébként ő sem veszi fel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A főnökasszony volt olyan kedves és tájékoztatott. Megyek,
utánanézek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Negyed óra múlva ott vagyok érted. Kávé?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Feketén, kösz.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda bontotta a vonalat, felvett egy köntöst és elindult
a szomszédos szoba felé.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Sophie!- kiabált a szoba ajtónál.- Bemegyek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lenyomta a kilincset de az ajtó nem mozdult. Odabent
mozgolódás támadt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Sophie?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ismét csend lett. Rosszat sejtett, így felemelte a lábát és
berúgta az ajtót. A látvány nem volt túl nyerő.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Jesszus.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Andie?- Sopjia álmosan bukkant elő a takaró alól,
meztelenül.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda eltakarta
a szemét és sarkon fordult. A fürdőszobából egy srác lépett ki, dereka köré
csavart törölközővel. Haja vizesen csillogott. A lány meglepődve nézett rajta
végig.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Eric?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A francba, Andie. Én…- Eric mentegetőzni próbált.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mióta megy ez?- Miranda jéghideg hangja valósággal
megfagyasztotta a levegőt.- A szentségit! Mióta csináljátok?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kérlek, ne kiabálj. Engedd, hogy megmagyarázzam- Sophie
bűntudatosan nézett rá.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ezt nem kell magyarázni. Ez magától értetődik.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda
megfordult, beviharzott a szobájába és becsapta maga mögött az ajtót. A kulcs a
zárban volt, így ráfordította. Szekrénye alján ott lapult egy utazótáska.
Kihúzta a fiókokat és az ágyra dobálta a legszükségesebb darabokat.
Piperecuccot mindig tartott benne, annak alkalmára, ha ilyen sietősen kell
távoznia. Pakolását hangos dörömbölés szakította félbe.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Andie kérlek!- sírta barátnője a fal másik oldaláról.- Ha
az ajtón keresztül is, de beszélgetni fogunk. Figyelj, az elején fogalmam sem
volt róla, hogy ő az az Eric, akivel te találkoztál. Tegnap is voltam vele egy
klubban, mikor te már aludtál. Akkor tudtam meg. Kérlek higgy nekem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda végzett
a pakolással. Kinyitotta az ajtót és a zokogó Sophie-val találta szemben magát.
Tudta, hogy barátnője igazat mondd, legalább is szerette volna azt hinni, de
büszkesége nagyobb volt annál, mintsem hogy ezt bevallja magának.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Kérlek ne menj el- fogta meg Sophie a távozni készülő lány
kezét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Cecily itt van értem. Munka van- megfordult és az előszoba
felé indult. Az ajtóból visszanézett. Látta, hogy Eric barátnője mellé lép és
átöleli.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Néhány napig ne számíts rám- kiáltott vissza. Vigyázott
ugyan, hogy hangja ne remegjen, Sophia azonban hallotta benne a fájdalmat és a
haragot.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az adrenalin
végigszáguldott Miranda ereiben és olyan erővel vágta be az ajtót, hogy majd’
kiszakadt, ajtófélfával együtt. Szaladni kezdett. Jólesett kettesével ugrálnia
át a lépcsőfokokat. Még a nyolcadik emeleten sem járt, mikor megszólalt a
telefonja.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Két perc és lent vagyok- lihegte, majd letette.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Még gyorsabban szedte
a lábát. Majdnem összeütközött a szemben jövő nénivel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Eszement, vigyázzon- rikácsolta utána az idős hölgy.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Kifulladva,
összeborzolt hajjal érkezett le. Örömmel látta, hogy Cecily már a parkolóban
áll. Odarobogott, kinyitotta a hátsó ajtót és bedobta a táskáját.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Meg sem merem kérdezni- ült be Cecily a volán mögé.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Helyes- dobta le magát Miranda az anyós ülésre- Viszont
kérnék egy szívességet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Társa kérdőn nézett rá, miközben beindította a motort.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Pár napra odaköltözhetnék hozzád?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cecily elnevette magát és odanyújtotta a kávét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Egy feltétellel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- És pedig?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hallani akarom mi történt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda
megadóan sóhajtott. Gondolataikba merülve hagyták el a parkolóházat.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p>**************</o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p>Na hogy tetszik eddig a történet? Milyennek találjátok Mirandát és Sophiat? Mi a véleményetek a kapcsolatukról? Van valami elképzelésetek a folytatásról? :))</o:p></div>
<br />Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-6033220439797232542011-10-13T10:23:00.000-07:002011-10-22T00:48:37.933-07:00Második fejezet<b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">Sziasztok!</span></b><br />
<b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><br /></span></b><br />
<b>Itt a második fejezet. Remélem ez is legalább annyira, ha nem jobban elnyeri a tetszéseteket. :)</b><br />
<b>Jó olvasást és komikat kérek!!</b><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-align: center;">
<u><b><span class="Apple-style-span" style="font-size: large;">2. fejezet- Álmok</span></b></u></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span id="goog_906235608"></span><span id="goog_906235609"></span></div>
<div style="text-align: center;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCiUuzF4QC3zPbvlxqXOXLNp08PGc-hRVkfXywB-zxen7Pr6UPn_FQAJ_ZrW3LKuuNjegxnW0JJXxTrGVM_LeVUiweEg3NF3HW2rCcH-FS6BWyebwrXXYja29e2rzpLV-65g6kFIER7EJg/s1600/alom-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCiUuzF4QC3zPbvlxqXOXLNp08PGc-hRVkfXywB-zxen7Pr6UPn_FQAJ_ZrW3LKuuNjegxnW0JJXxTrGVM_LeVUiweEg3NF3HW2rCcH-FS6BWyebwrXXYja29e2rzpLV-65g6kFIER7EJg/s1600/alom-2.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: small;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: 13px;"><br /></span></span></span></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Edinburgh-napjainkban</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A taxi hangos
kerékcsikorgással fékezett le a hatalmas bérház előtt. Miranda Reynolds
bosszúsan nézett föl a tizedik emelet erkélyére. Mikor ideköltözött, jó
testedzésnek tűnt minden nap felgyalogolni, ám napról napra egyre nagyobb
szükség lett volna liftre, ami természetesen nem volt, emiatt sokszor a
munkából is elkésett.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ez Edinburgh a XXI. században- sóhajtott megadóan.
Kifizette a fuvart, és kedvtelenül kinyitotta az ajtót. Erős, dohos szag
terjengett a fölszinten. A ház gondnoka hetente egyszer takarított ki és nem
mutatott semmi érdeklősért az iránt, hogy többet szorgoskodjon a házban. A
panaszos hangnemű leveleket másnap a kukában találták meg. Sokan azonban nem
költöztek el, mert alacsony volt a lakbér és tűrhető a szobák kinézete.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Azon gondolkozott,
Sophia főzött-e vacsorát. Lakótársa kiváló szakács volt és egyben legjobb
barátnője. Jelenleg nem dolgozott, egy hete kirúgták legújabb munkahelyéről.
Ezen mosolyognia kellet. A világ legmakacsabb lánya volt, akit ismert. Miranda vigyorogva
megcsóválta a fejét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Megérkezett a
következő emeletre. Rettenetes hőség uralkodott a lépcsőházban. Felnézett az
emeletet jelző számra: VI. Miranda sóhajtott egyet és letörölte a szemébe
cseppenő izzadságcseppet. Szűk, térdig érő szoknyájában nehezen jutott feljebb.</div>
<div style="border-bottom: dotted windowtext 3.0pt; border: none; mso-element: para-border-div; padding: 0cm 0cm 1.0pt 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="border-bottom-style: none; border-color: initial; border-left-style: none; border-right-style: none; border-top-style: none; border-width: initial; padding-bottom: 0cm; padding-left: 0cm; padding-right: 0cm; padding-top: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
***<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A kulcsot
óvatosan bedugta a zárba és kettőt fordított rajta. Halkan kinyitotta az ajtót
és bekiáltott:</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Sophie!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A konyhából edénycsörömpölés hallatszott, majd a jól ismert
káromkodás.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A francba! Nem tudsz halkabban bejönni?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Bocsánat- sajnálkozott Miranda, de szemének csillogása
másról árulkodott.- Hm, micsoda illatok terjengnek itt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Milyen napod volt?- érdeklődött Sophia, aki rövidnadrágban
és sportmelltartóban rohangált és nem úgy tűnt mintha azonnal felszolgálni
készülne a vacsorát. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Fárasztó és éhes vagyok- panaszkodott és a sütő irányába
fordult.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt hiszed ezek után még vacsorát is adok neked?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Naná- vigyorodott el Andie majd ledobta a táskáját,
meglazította szoknyájának cipzárját és kigombolta blúzának legfelső gombját.-
Hú, de meleg van itt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Elromlott a fűtés.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Látom- nézett végig barátnője laza öltözetén.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Azt is letehetnéd- mérte végig Sophie barátnője
fegyvertartóját.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda nagyot sóhajtott, majd hátranyúlt és kikapcsolta
pisztolyának a szíját.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Tudod, hogy nem szeretek fegyver nélkül lenni- nézett a
lány megrovóan barátjára. Azonban azzal is tisztában volt, hogy nem könnyű egy
rendőrrel együtt élni, még a tudat is szörnyű egyeseknek.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csodálkozom az öltözeteden- húzta fel a szemöldökét
Sophia.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ja, hogy az- mérte végig magát a tükörben Miranda és
elmosolyodott.- Ma csak megbeszélés volt és szerencsére nem is riasztottak
minket. Nyugis nap volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem tudok elképzelni egy nyugis napot a rendőrörsön.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda lerúgta tűsarkúját és barátnője után futott, aki
elindult a tűzhely felé.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Úgy néz ki, hogy mégiscsak kapsz vacsorát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ennek igazán örülök.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mondd csak, Andie, mi a helyzet Erickel?- vigyorgott
gonoszan Sophia.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda hangos sóhajjal ledobta magát a legközelebbi székre
és megrántotta a vállát. Úgy tűnt barátnője értette, mit akar, mert nem
kérdezett többet. Tudta, hogy egy rendőrnek nem könnyű párt találnia, még egy
olyan lánynak sem, mint Miranda. Sophia végignézett legjobb barátnőjén és
elmosolyodott. Csinos, húszas éveiben járó lány, aki ízlésesen öltözködik,
hosszú vörös haját, munkába menet előtt gyorsan kontyba köti, otthon pedig
leengedi. Most is azzal bajlódott, hogy kiszedje a csatot a hajából. Sophie
kiszedte egy tányérba a levest és letette. Kihúzott egy fiókot, elővett két
kanalat és az asztalra dobta őket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te is eszel?- húzta fel Miranda a szemöldökét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Ma még nem ettem.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lány csodálkozva felemelte a fejét, de rögtön le is
hajtotta. Hisz’ jól tudta, hogy mit csinált barátnője. Valószínűleg megint a
társkereső klub épületében üldögélt és próbált neki, Mirandának udvarlót
találni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Mondtam, hogy azt hagyd abba- szólt mérgesen Andie.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem értettem miről beszélsz- jött az ártatlan válasz.
Miranda inkább megfogta a kanalat, mert attól félt, még véletlenül barátnőjére
öntené a vizét. Ám amikor a kanalat
belemártotta a levesbe, émelygés tört rá. Hányingere lett. A kanál beleesett az
ételbe. Miranda még látta, hogy Sophie mellé ugrik, majd elsötétült előtte a
világ. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amint lehunyta
a szemét, egy oszlopokkal teli csarnokba találta magát. Fegyvere után kapott,
de csak az ingét tapintotta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A franba- morgott magában. Nem hitt a varázslatban, de nem
tudta elképzelni hogyan került oda. Lassan megfordult. Egy kéz érintette meg a
vállát. Megpördült és felemelte az öklét de csak a levegőbe bokszolt. Egy
oszlop mögül megjelent egy köpenyes alak. Felemelte a karját és hátrahúzta
szemébe lógó csuklyáját. Feltűnően szép férfiarc bukkant elő. Haja őszen lógott
halántékára, szája sarkában mosoly bujkált, arca azonban rezzenéstelenül
figyelte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Miranda- suttogta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lány szólni
akart, de a csarnok újra elfehéredett és ő a konyha kövén találta magát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Barátnője mellette
térdelt, arca falfehér volt és őt pofozgatta.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Na már- suhintott egyet Andie és felült.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sophie megkönnyebbülten elnevette magát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Újra a régi. Nincs semmi baj? Tudod, ha pár perccel később
ébredsz, talán már erre robogna egy mentőautó- intett neki.- Na de mi történt?
Mert nem én mérgeztem meg a levest, az fix.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Úgyse hinnéd el- próbált meg felállni a földről, de túl
gyenge volt még. Tehetetlenül rogyott vissza.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Csak lassan, hadnagy. Hadd segítsek- nyújtotta a kezét Sophie
és átkarolta barátnője hátát.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Bevezette a
hálószobába és lefektette.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Hozok vizes borogatást, addig gondolkozz azon, hogyan
magyarázod a történteket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Te akarsz engem vallatni?- suttogta a lány és behunyta a
szemét.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem- nevette el magát Sophie,- az a te műfajod. Én csak
kérdezgetnék.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda tudta, hogy
nem kerülheti el sem azt, hogy barátnője gondoskodjon róla sem a kikérdezést. Lassan
lehunyta a szemét és mély álomba merült. Sűrű köd vette körül, de látta, hogy
két sötétbe burkolózott alak veszekszik. Nem tudta megláthatják-e, ezért csak
annyira merészkedett közel, hogy hallja miről folyik a szó. Jobb oldalon egy
fiatal férfi állt. Erős test alkata megfeszült. Szép metszésű ajkai haragosan
húzódtak össze. A bal oldali ember ismerősnek tűnt neki. „Az előző
látomásból.”- jött rá, mikor alaposabban megnézte.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem hozhatod ide a lelkét!- csattant fel a fiatalember.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Fiam,- tette kezét az ifjú vállára, majd nyugodt arccal
folytatta.- Nem azért mentettelek meg, hogy szembeszállj felem. Itt mindenki
felelősséggel tartozik a „párjának” és nekem. Mivel neked még nincs, tudod, mit
jelent ez.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Már hogyne tudnám- szűrte ki a foga között a szavakat az
ifjú,fejet hajtott, majd megfordult és elviharzott.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Miranda kinyitotta
a szemét és megtörölte a homlokát. Felkattintotta a kislámpáját és látta, hogy
barátnője oda készített neki egy pohár vizet. Nagyot kortyolt belőle, majd az
éjjeli órára pillantott. 2:38. Lekapcsolta a lámpát, átfordult a másik oldalára
és megpróbált újra elaludni.</div>Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-16221554344743144892011-09-21T10:21:00.000-07:002011-09-21T10:54:09.604-07:00Első fejezet<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Sziasztok!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Meghoztam az első fejezetet! Remélem elnyeri a tetszéseteket. :)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">A kommentekkel ne fukarkodjatok, bátran írjátok le a
véleményeteket. :)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;">Jó olvasást!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: black; font-size: 13.5pt;"></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><u>1. fejezet- Múlt</u></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><u><br /></u></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><u><br /></u></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUQawSlHDfC3dzuWnTvIBSn4N998N-FAOIuNE5qVxWxERhuKVTgM5kR0IK9_bA-sM5KM9a724OB4vhjPOsCESoYzSQSiVGrR0aa_tVpp5K8WtAgxowtdnpCpCzxd-uC0bZtdM8KYD6sg-N/s1600/es%25C5%2591.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="199" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUQawSlHDfC3dzuWnTvIBSn4N998N-FAOIuNE5qVxWxERhuKVTgM5kR0IK9_bA-sM5KM9a724OB4vhjPOsCESoYzSQSiVGrR0aa_tVpp5K8WtAgxowtdnpCpCzxd-uC0bZtdM8KYD6sg-N/s320/es%25C5%2591.jpg" width="320" /></a></div>
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><u><br /></u></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><u><br /></u></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><u><br /></u></span><br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: large;"><u><br /></u></span></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
1944. július 29- Lyon</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A whisky-s pohár
hangos csattanással ért földet, a konyhában üvegszilánkok szóródtak szét a
padlón.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Ezt nem engedem!- kiabált az öreg, majd felkapta az
újságot és az orrom alá dugta- Ha az USA is beszáll a háborúba, semmi esélyünk,
érted? Nem akarom, hogy belépj a hadseregbe, mentősnek pedig főleg nem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Elvettem az
újságot és a dátumra pillantottam. Mai. „Mi lesz Franciaország sorsa?”-
olvastam a nagybetűs címet. Alatta két oszlopból álló cikk, melyet Chris
Philibert írt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Sokakat foglalkoztat az a tény, hogyha Amerika belép a
háborúba, rettenetes pusztítást végez majd- kezdtem hangosan olvasni.- Ez vajon
tényleg tény? Vagy csak egy kérdés, melyet mindenki föltesz magának? Vagy csak
a sajtó újabb kitalációja? Nem, ez sajnos biztos. Világszerte állítják meg a
náci mozgalmakat titokzatos katonák. Kilétük ismeretlen, fegyvereik
tökéletesek, ütésük halálos. Talán ez a három dolog jellemzi őket leginkább.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Fiam, ezek ölésre kiképzett katonák. Nem hagyom, hogy
odamenj és megölesd magad- mutogatott apám haragosan az ajtó felé.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Neked se tenne jót- Szólt közbe anya, aki eddig csendben
hallgatta a vitánkat.- Nem szeretném ha életeket vennél el.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- De…én életeket menteni megyek oda! Minél több katonát
mentek meg, annál nagyobb esélyünk van a győzelemre- kiabáltam.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Szüleim megadóan
sóhajtottak, ám ahogy rájuk néztem, tudtam, hogy korántsem nyertem meg az ügyet.
Bátyám lépett be az ajtón. Lesütöttem a szemem és reménykedtem abban, hogy nem
hallotta a beszélgetést. Ránéztem Blaise-re, az arca komor volt.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Blaise? – fordultam bátyám felé, de ő nem figyelt rám.
Szúrós tekintettel nézett apámra.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Beszélnünk kell- mondta hideg hangon.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Csodálkozva néztem szüleimre majd Blaisre. Nem értettem mi
folyik közöttük. Felálltam. A tekintetem végighordoztam a jelen lévőkön.
Mindenki szeméből más tükröződött. Aggodalom, Harag és…űr. Anya rettenetesen
aggódott, apa még mindig dühös volt ránk, és Blaise…az ő szeme jég. Fekete
pupillája űrként nyílt meg, de semmit nem tudtam belőle kiolvasni. Átrobogtam a
konyhán és bevágtam az ajtót. Felrohantam a szobámba. Elővettem az orvosi
ruhámat, majd egy bőröndöt is. Kivettem a legszükségesebb ruhadarabokat: pólók,
nadrágok, túrabakancs. Benéztem az ágy alá és kihúztam egy cipős dobozt.
Kivettem belőle a fegyvereket: puskát és késeket. Vissza akartam tolni a
dobozt, de valamibe beleütközött. Odébb csúsztattam és ráakadtam egy fényképkeretre.
Kihúztam, elállt a lélegzetem mikor rápillantottam a képre. „Henri.”-suttogtam.
A szemem megtelt könnyel. Gondolatban visszautaztam a múltba, három évvel
ezelőttig. Újra hallottam, ahogy nevet, ahogy a nevemen szólít, boldog
születésnapot kívánva. Láttam magam előtt az arcát, ahogy megpróbálja anyámékat
meggyőzni, hogy az orvosira menjek. „Hiszen én is oda megyek.”- mondta. Arcán
elszántság tükröződött.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Mondd haver, miért mentél el? Mit csináljunk ketten,
Louis-szal? Megvárhattad volna, amíg én is a halálomon leszek-nevettem könnyes
szemmel- De igen, beállok a seregbe, még ha az egész világ is haragudni fog
rám- suttogtam. Megsimogattam a képet és betettem a bőröndbe.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
A fegyvereket az övembe és a csizmámba csúsztattam, majd
leültem, hogy írjak egy levelet a szüleimnek. Blaisenek nem szándékoztam
bizonyítékot hagyni arról, hogy én valaha is az öccse voltam, tudtam, hogy ő
mindig is gyűlölt engem, én pedig megvetettem őt pajzán életmódja miatt. A
tollat belemártottam a tintába és a papírra helyeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
”Hőn szeretett szüleim!</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden féltésetek, haragotok
ellenére én elmegyek.”</div>
<div style="text-align: justify;">
Felnéztem a papírról, az ablakon keresztül a kertre. A meleg évszak ellenére
sok eső esett. Most is zuhogott. Az ablakban megpillantottam sápadt arcomat. Elmosolyodtam;
az esőcseppek úgy gördültek végig az ablakon, mint megannyi könnycsepp. Hajam
kócosan lógott, kék, sírástól duzzadt szemem szomorúan nézett a tükörképemre.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Visszasétáltam a székhez és újra a kezembe vettem a tolat.
Nem voltam a szavak embere, sosem tudtam magam kifejezni, nem találtam a
megfelelő szavakat. Ez most megmutatkozott, ugyanis azon az egy mondaton kívül
semmi nem került a papírra. Inkább csak a sor aljára firkantottam a nevem és a
párnámra helyeztem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Odaléptem a bőröndhöz, összehúztam a cipzárt és a vállamra
vetettem. Az ajtóból még visszafordultam és körbenéztem. A szoba olyan volt
mintha laknának benne. Csak a legszükségesebb dolgokat pakoltam be. Lenyomtam a
kilincset és kipillantottam. A folyosó kihalt volt. Kiléptem és behúztam magam
mögött az ajtót. Csendben haladtam előre, féltem, hogy valaki szembe jön velem.
Lesiettem a lépcsőn, be az istállóba, ügyelve, hogy lépteim ne csapjanak zajt.
Magam nyergeltem föl barna telivéremet. Felültem és a hátsó kijárathoz ügettem.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Amint elhagytam az udvart, szabadnak éreztem magam. Pár száz
méter után megálltam és visszanéztem a családi házra. Tudtam hogy a halálomba
indulok, talán már ki is nyitottak nekem egy ajtót- a pokol vagy a menny
hatalmas kapuját-, mondván, hogy a fiatalabb de Vaux fiú hamarosan csatlakozik
hozzánk.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
- Soha- sziszegtem- Előbb törlesztenem kell Henri haláláért.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
Az arcom eltorzult a méregtől és a fájdalomtól.
Megsarkantyúztam a lovat és elvágtattam a fehér függönnyé vált szakadó esőben.</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<br />Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-14471007991012986472011-09-17T07:12:00.000-07:002011-09-17T07:12:56.026-07:00Előszó<div style="text-align: justify;">
- Sosem gondolkoztam azon, mit csinálnék a helyében. Egy olyan ember helyében, aki mindent túlél, ennek ellenére védelemre szorul. Amerre jár barátság kötelek szakadnak el és ellenségek bukkannak fel. Példakép akartam lenni, olyan személy, akire felnéznek az emberek, akit istenként tisztelnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt nem azért mondom el, hogy sajnálj, küzdeni pedig nem tudsz ellenem, nem tudsz nekem ellenállni ha egyszer meglátsz. Azt akarom, hogy érts meg engem, ahogy én is értelek téged, jobban mint hinnéd.</div>
Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-91788212895643103632011-09-16T11:36:00.000-07:002011-09-17T02:17:06.841-07:00Tartalom<div style="text-align: justify;">
Miranda Reynolds Skócia szívében tengeti, nyugodt mindennapjait. Rendőri munkáját kitűnően végzi és az előléptetés is csak pár lépésnyire van tőle. Azonban a múlt sötét szellemeinek rajta akad meg a szeme. A segítség váratlanul érkezik és nem éppen olyan formában amiben várható lenne. Régi életével szakítani kell, elhagyni szeretteit és megküzdeni a felszínre hozott gonosszal. Ő azonban nem az a fajta lány aki megijed bármitől is, harcolni akar, kitartani a végsőkig és megvédeni másokat.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Edric de Vaux lassan, de biztosan kezdi érteni miért is került egy Orákulomokkal teli csarnokba, fent a mennyekben. Előző életéből egyetlen emléke sem maradt meg, de választania kell- vagy visszakapja az emlékeit, vagy megtudja mi is lenne a dolga. Hamar rájön, hogy a Paradicsom és a Purgatórium idősíkjai teljesen más ütemben haladnak. Míg Fent eltelik egy év, Lent eltelik tíz. Váratlanul kap 'társat', akit meg kell védenie, ám hozzá hasonló lánnyal még nem találkozott. Önfejű, makacs és semmibe veszi a tanácsait.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Sorsuk azonban akaratlanul is összefonódik, amikor Edric megmenti Miranda életét. Átértékelik a múltat, a jelent és a jövőt. Tudják, hogy szükségük van egymásra, ezt azonban nem vallanák be saját maguknak sem.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Vajon elboldogul-e két különböző lélek egymással? Sikerül-e minden szeretett embert megvédeniük? És a legfontosabb, sikerül-e elég gyorsan rájönniük, hogy ki és miért kezdte el üldözni Mirandát?</div>
Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3184843099606855147.post-7893480521236068512011-09-16T06:46:00.000-07:002011-09-17T00:24:42.212-07:00Első bejegyzés^^Sziasztok!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ez az első blogom, de remélem sikerül a legjobbat kihoznom magamból. :) Az írás már régóta foglalkoztat engem. Kisebb koromban, ugye mint minden gyerek, nem leírtam és átgondoltam egy-egy történetet, hanem eljátszottam. Ez a felsőbb évfolyamokban már nem volt helyes, így inkább csak néha elkalandozott a figyelmem és mondjuk egy könyv vagy egy film folytatásán kezdtem el gondolkozni. Majd jöttek azok az órák, amelyeken fogalmazást kellett írni. Ilyenkor csak úgy jött az ihlet, bármilyen címet adott is meg a tanárnő, én mindenre tudtam egy jó hosszú történetet írni. Aztán most, mikor legbelül még mindig gyerek vagyok, elkezdtem leírni azt amin gondolkozom. Egy-egy reggel, délután vagy este, amikor leülök és várom az ihletet, belemerülök abba a világba, amit megteremtettem magamnak, és ez olyan jó érzés, kizárva lenni a külvilágtól.</div>
Violethttp://www.blogger.com/profile/06274870862579163418noreply@blogger.com1