Harmadik fejezet

3.fejezet- Bosszús reggel

     Reggel kialvatlanul ébredt. Szemei alatt fekete karikák húzódtak. Tudta, hogy nem az ébresztő óra keltette fel. Valami csipogott a szoba végén. Miranda csodálkozva nézte a nadrágját.

- Szent szar!- pattant ki az ágyból és a csipogóért nyúlt.- Haló?

- Reynolds, mi van magával?- főnöke hangja meglepetésként érte.

- Nem szombat van? Azt hittem Bob helyettesít minket.

- Mr. Philips a pénteki tárgyalás után szabadságot vett ki. Collins nem szólt?

- Azt hiszem, elfelejtette megmemlíteni- kutatott Miranda a telefonja után.

Lenémítva találta, 12 nem fogadott hívással. Elhúzta a száját és megnézte kinek volt ilyen fontos, de a választ már sejtette. A készülék újra megrezdült: „Cecily” jelezte a képernyő.

- 20 perc és ott vagyok- szólt a csipogóba és kinyomta, majd megnyomta a zöld gombot a telefonon.

- Miranda, az istenit, végre felvetted- Cecily hangja mérgesen csengett.

- Te meg nem hívtad volna Sophiet, mi?

- Áh szóval már tudod mi a helyzet.- vigyorgott magában.- Egyébként ő sem veszi fel.

- A főnökasszony volt olyan kedves és tájékoztatott. Megyek, utánanézek.

- Negyed óra múlva ott vagyok érted. Kávé?

- Feketén, kösz.

    Miranda bontotta a vonalat, felvett egy köntöst és elindult a szomszédos szoba felé.

- Sophie!- kiabált a szoba ajtónál.- Bemegyek.

Lenyomta a kilincset de az ajtó nem mozdult. Odabent mozgolódás támadt.

- Sophie?

Ismét csend lett. Rosszat sejtett, így felemelte a lábát és berúgta az ajtót. A látvány nem volt túl nyerő.

- Jesszus.

- Andie?- Sopjia álmosan bukkant elő a takaró alól, meztelenül.

    Miranda eltakarta a szemét és sarkon fordult. A fürdőszobából egy srác lépett ki, dereka köré csavart törölközővel. Haja vizesen csillogott. A lány meglepődve nézett rajta végig.

- Eric?

- A francba, Andie. Én…- Eric mentegetőzni próbált.

- Mióta megy ez?- Miranda jéghideg hangja valósággal megfagyasztotta a levegőt.- A szentségit! Mióta csináljátok?

- Kérlek, ne kiabálj. Engedd, hogy megmagyarázzam- Sophie bűntudatosan nézett rá.

- Ezt nem kell magyarázni. Ez magától értetődik.

          

      Miranda megfordult, beviharzott a szobájába és becsapta maga mögött az ajtót. A kulcs a zárban volt, így ráfordította. Szekrénye alján ott lapult egy utazótáska. Kihúzta a fiókokat és az ágyra dobálta a legszükségesebb darabokat. Piperecuccot mindig tartott benne, annak alkalmára, ha ilyen sietősen kell távoznia. Pakolását hangos dörömbölés szakította félbe.

- Andie kérlek!- sírta barátnője a fal másik oldaláról.- Ha az ajtón keresztül is, de beszélgetni fogunk. Figyelj, az elején fogalmam sem volt róla, hogy ő az az Eric, akivel te találkoztál. Tegnap is voltam vele egy klubban, mikor te már aludtál. Akkor tudtam meg. Kérlek higgy nekem.

       Miranda végzett a pakolással. Kinyitotta az ajtót és a zokogó Sophie-val találta szemben magát. Tudta, hogy barátnője igazat mondd, legalább is szerette volna azt hinni, de büszkesége nagyobb volt annál, mintsem hogy ezt bevallja magának.

- Kérlek ne menj el- fogta meg Sophie a távozni készülő lány kezét.

- Cecily itt van értem. Munka van- megfordult és az előszoba felé indult. Az ajtóból visszanézett. Látta, hogy Eric barátnője mellé lép és átöleli.

- Néhány napig ne számíts rám- kiáltott vissza. Vigyázott ugyan, hogy hangja ne remegjen, Sophia azonban hallotta benne a fájdalmat és a haragot.

      Az adrenalin végigszáguldott Miranda ereiben és olyan erővel vágta be az ajtót, hogy majd’ kiszakadt, ajtófélfával együtt. Szaladni kezdett. Jólesett kettesével ugrálnia át a lépcsőfokokat. Még a nyolcadik emeleten sem járt, mikor megszólalt a telefonja.

- Két perc és lent vagyok- lihegte, majd letette.

 Még gyorsabban szedte a lábát. Majdnem összeütközött a szemben jövő nénivel.

- Eszement, vigyázzon- rikácsolta utána az idős hölgy.

    Kifulladva, összeborzolt hajjal érkezett le. Örömmel látta, hogy Cecily már a parkolóban áll. Odarobogott, kinyitotta a hátsó ajtót és bedobta a táskáját.

- Meg sem merem kérdezni- ült be Cecily a volán mögé.

- Helyes- dobta le magát Miranda az anyós ülésre- Viszont kérnék egy szívességet.

Társa kérdőn nézett rá, miközben beindította a motort.

- Pár napra odaköltözhetnék hozzád?

Cecily elnevette magát és odanyújtotta a kávét.

- Egy feltétellel.

- És pedig?

- Hallani akarom mi történt.

        Miranda megadóan sóhajtott. Gondolataikba merülve hagyták el a parkolóházat.

**************

Na hogy tetszik eddig a történet? Milyennek találjátok Mirandát és Sophiat? Mi a véleményetek a kapcsolatukról? Van valami elképzelésetek a folytatásról? :))