Sziasztok!

Kicsit elszomorított, hogy nem írtok kommenteket, hisz ebből tudnám megállapítani, hogy milyen is a történet.

Légyszi nyilvánítsátok már ki a véleményeteket!

Itt a negyedik fejezet, remélem tetszik és ezt le is írjátok!

4.fejezet- Tanulás

      Az öreg kilépett egy oszlop mögül és rám szegezte szürke szemét.

- Őt kapod- mutatott a kocsiban ülő, vörös hajú nőre.

- De, hiszen azt sem tudom, mi történik velem- tiltakoztam hevesen.

- Sally majd segít. A tanulásod ezzel megkezdődik.

 Egy másik oszlop mögül egy lány lépett ki. Fehér köpenye a bokáját verdeste. Hosszú, fekete haja dúsan omlott a vállára. Mikor meglátott, elmosolyodott. Mellém lépett és odanyújtott nekem egy ugyan olyan leplet, mint a sajátja. Aztán az Orákulum felé fordult és meghajolt.

- Ezúttal mindenre emlékezni fog és megtanítom mit, hogyan csináljon.

      

         Az öreg csak nézte őt, majd sarkon fordult és elsétált. Sally a vállamra tette a kezét és megszorította. A világ forogni kezdett velem, majd hirtelen megállt. Egy szobában találtam magam. A lány a székre mutatott, ő maga azonban nem ült le.

- Hogy hívnak ifjú?- emelte rám tengerkék szemét, mikor óvatosan leereszkedtem a székre.

- Edric. Edric de Vaux.

- Nos, Edric. Válasszon. Először meghallgatná a mi történetünk és hogy mit csinálunk, vagy vissza emlékezne régi életére, mikor még ember volt. Tudnia kell, hogy egy történetet mesélek el, ha rosszat választ, nem kap párt, hisz akkor önmagának kell kibontakoznia. Az idő idefent- mutatott körbe a szobában- tízszer olyan gyorsan telik, mint odalent a Földön.

- Miért nem emlékszem a múltra? Pedig itt vagyok, nagyon régóta. És semmit nem csinálok, semmit nem tudok- tört ki belőlem a kétségbeesés.

   Most először éreztem azt, hogy mindennél jobban haza vágyom.

- Ön a legfiatalabb…

- Mi?- néztem rá kérdőn.

- …angyal.

  Elnevettem magam a jelző hallatán.

- És ez mit takar?

        Sally nem válaszolt. Kinézetre pár évvel lehetett nálam fiatalabb, de tudtam, hogy az igazi életkora mindig is titok lesz számomra. Elfordult tőlem. Pár percig némán állt.

- A nevem Sally Baker- kezdte és felemelte a kezét, hogy ne vágjak közbe, amíg ő beszél.- 1848-ban lettem angyal. Őrangyal. Balszerencsémre, pont Magyarországon jártam ebben az évben, a forradalom idején. Megjött a vonatom, leszálltam és akkor elkezdtek ránk, utasokra, lőni. Én nem láttam, de a védő anyalom ott termett mellettem és megóvott a golyózáportól. Az angyalok az emberek számára láthatatlanok, persze láthatóvá tudunk válni de az nem szerencsés.

Elhallgatott. Még mindig háttal állt nekem, ennek ellenére tudtam, hogy a szeme csukva van.

- Sikeresen eljutottam a szállodáig- folytatta- Nem is sejtettem, hogy mindent Frank, az angyalom csinált. A baj csak az volt, hogy a magyarok nem hagyták kíséret nélkül az utasokat, főleg azokat akik külföldről jöttek. Igen, jól gondolod, utánam is jöttek. A parancs egyértelmű volt számukra.

    Elhallgatott.

- Miért...miért járt akkor Pest-Budán?

- Egyetemi barátnőmet látogattam volna meg. most viszont olyan rész jön, amikor el kell árulnom dolgokat rólunk, így nem folytathatom míg nem válaszol.

     Elgondolkodtam. Kíváncsi voltam a régi életemre, viszont a mostaniról se tudok semmit. Most ebben élek. A lányra néztem.

- Meséljen tovább- kértem, és reméltem, jól választottam.

Újra elfordult.

- Frank az egyetlen lehetőségett választotta, amivel megmenhetett volna. Láthatóvá vált. Így segíteni is tudott, hisz képes volt a tárgyakat megfogni. A baj ott volt, hogy az emberek azonnal szerelmesek lesznek az angyalokba. és ha egy angyal látható, akkor sebezhető is. A fegyveresek körbevettek minket. Nem volt nálam fegyver. Frank is a karate tudományát alkalmazta. Jók voltunk. Én is verekedtem. Azonban egy ember mögém lopózott. Még ma is emlékszem. Minden olyan gyorsan történt. Előkapott egy kést és hátulról megszúrt vele, a lapockám között. Fájt de nem haltam meg. Láttam, ahogy Frank megfordul és döbbenten rám néz, majd a nevemet kiáltva felém igyekszik. Oldalról két ember megragadta. Tudni kell, ha az angyal nem tudja az ártatlant megvédeni és az ember emghal, az angyal is vele megy. Aztán mikor Frank megpróbált kiszabadulni, a hátam mögötti férfi felemelte a kést és hátulról leszúrt. Pontos szúrás volt. A fegyver átcsúszott két nyaki csigolyám között és belefúródott az ütőerembe.

     Hangosan felszisszentem és önkéntlenül is a nyakamhoz emeltem a kezem.- Ez szörnyű.- suttogtam a mozdulat közben.

- De hogy, hogy nem jött senki innen segíteni?- kérdeztem, de már éreztem, mi lesz a válasz.

- Nem lehet- fordult ismét felém.

- Sally mondja, magának volt már párja?

- Ez miyen kérdés de Vaux? Ilyet nem illik.

- Kérem- könyörögtem neki, és tudtam, mivel lehetne meggyőzni.- Így hogy tanuljak, ha a maga tapasztalatait nem mondja el?

A lány nagyot sóhajtott.

- Nehéz eset maga, Monsieur Edric. Nos igen, volt.

Néztem rá nagy szemekkel, hátha ráveszem, meséljen ovább.

- De már nincs. és nem is lesz.

- Mi történt?- fogtam meg óvatosan a kezét és bíztatóan megszoratottam.

- Nincs többé.

         Láttam rajta, hogy erről nem akar beszélni, nem erőltettem, de elhatároztam, előbb vagy utóbb megtudom, mi történt. Ezután hosszú órákon át mesélt nekem az angyali létről, arról, hogy mi is lenne a dolgom. Lassan, de biztosan, kezdtem megérteni, miért is ülök angyalként a mennyekben.