Sziasztok újra! :) Itt a következő fejezet. Remélem kapok véleményeket. (Y)
Jó olvasást, aki még itt maradt!
Jó olvasást, aki még itt maradt!
5.fejezet-Furcsa helyszínelés
A rendőri
munkában a helyszínelés az egyik legjobb dolog. Miranda belépett a családi ház
ajtaján, ahol a gyilkosság történt.
- A nő harmincöt éves. Orvos. Férjes és van egy lánya-
ismertette a részleteket egy fiatal rendőrtiszt.
- A halál oka?- húzta lejjebb a műanyagot az áldozat
testéről Cecily.
- Egyetlen golyó a halántékába.
A két nő odébb sétált. Miranda ránézett barátnőjére.
- Szándékosan?
Cecily bólintott.
- Viszont nincs jele behatolásnak, tehát az áldozat ismerte
a gyilkost.
- Öngyilkosság kizárva?
- Mindenképpen, a fegyveren egyetlen ujjlenyomat sem volt. Vagyis a gyilkos
letörölte, mielőtt elment. Biztos volt abban, hogy nem maradt rajta nyom,
különben nem hagyta volna itt.
Ezen elgondolkodtak.
- De lehet a férj vagy a lány ismerőse is- indult Miranda az
emeletre vezető lépcső felé.
- Nos?- lépett Cecily a fenti folyosóra.
- Se a férj, se a lánya nem volt itthon- közölte a tényeket
egy egyenruhás rendőr.
Miranda oldalra
billentette a fejét ls elhúzta a száját. Cecily elmosolyodott. Ismerte ezt az
arckifejezést, és tudta, mennyi bosszúságot okozott ezzel férfi kollégáinak.
- Véletlen vagy eltervezett?
- Hmm..- rántotta meg a vállát és tovább sétált.
- Szépen berendezett fürdőszoba, rendezett dolgozószoba, nem
úgy tűnik, mintha valakivel is gondja lett volna- diktálta a monológot a jegyző
mellett álló úr.
- Itt valami hibázik- tárta szét a karját Miranda.
Beléptek az utolsó
szobába. Itt még nem járt senki. Az egyetlen olyan szoba volt, amelyben némi
rendetlenség uralkodott. Miranda letérdelt és fölemelt egy üvegdarabkát.
Betette a steril zacskóba majd a szeme elé tette.
- Nézd csak- tolta Cecily arca elé.
- Vér?- vizsgálta meg alaposabban társnője és körbenézett,
honnan is származhat az üveg.
Az asztal ketté
repedt. Kiindulása pedig az egyik szöglet volt, melybe hiányzott egy darab.
Miranda leguggolt, hogy szemügyre vegye.
- Egyértelmű, hogy az asztalsarok hiányzó darabja. El kell
küldeni a laborba.
-Elintézem- vette ki a zacskót Cecily barátnője kezéből és
kisétált.
Miranda beljebb
ment, de az ajtó hangos csapódása félbeszakította gondolatmenetét. A lámpa
pislogott néhányat, majd elhalványult. A szoba nem borult teljes sötétségbe,
hiszen a redőny félig fel volt húzva.
- Remek- morgott magában Miranda és a kapcsoló felé indult.
A redőny hirtelen megmozdult, milliméterről
milliméterre haladva ereszkedett, idegtépő nyöszörgés kíséretében.
Andie az ajtó felé
hátrált, míg a szeme hozzá nem szokott a sötéthez. A fal mintha megmozdult
volna. A lány elkapta a kilincset, de az ajtó nem engedett. Mélyeket lélegzett,
hogy valamelyest megnyugodjon, de amikor egy árnyék közeledett felé a falon,
végleg az őrület határára került. Előkapta fegyverét és behajlította a térdét.
Nem tudta, számítson-e közelharcra, ezért inkább hátát- immáron- a falnak
támasztotta, az ajtó helyén.
Ám egyre előrébb
került. A fal is megmozdult mögötte. Az árny kilépett a falból. Miranda nem
látta az arcát, de tudta, hogy itt az ideje, hogy segítségért kiáltson, ezzel
még ő sem tud megbirkózni. A baj csak az volt, hogy egy árva hang sem hagyta el
az ajkát, miközben az árny közelebb lépett.
- Úgyis tudod, hogy vége- suttogta.
A falak visszaverték az ördögi hangot.
Miranda lőtt, de a golyó áthatolt az árnyon és a falba fúródott. A sötét alak
arcán gonosz vigyor jelent meg, majd egy lépéssel Miranda előtt termett. A lány
előhúzta gumibotját, mely fegyvertára előtt lógott. Előre dőlt és szúrt. A bot
áthaladt a testen, keze azonban megállt az erős mellkas előtt. Felnézett az
arcra. Meglepetésként érte, amit látott. Az illető férfi volt, rövid haja az
égnek állt. Szép metszésű ajka körül ördögi vigyor jelent meg, kivillantva
jóval hegyesebb metszőfogait.
Andie ajka
szétnyílt és hangos sikoly hagyta el a száját.
Az árny hirtelen
megmerevedett. Arca eltorzult a fájdalomtól. Miranda nem értette, mi folyik
itt, de kihasználta az alkalmat és körülnézett, merre lehet az ajtó. A
túloldalon fény szűrődött be. Megkerülte a szenvedő lényt és óvatosan az ajtó
felé osont. Még az út felénél sem járt, mikor a szobát egy erőteljes hang
töltötte be.
- Nem!
Nehéz lett volna
eldönteni, melyiküknek szólt a figyelmeztetés. Egy másik árnyék jelent meg a
szenvedő mellett. Odaállt elé és akkora erővel pofozta fel, hogy a férfi
hanyatt vágódott a padló szőnyegen.
Ebből
következtetett, hogy a parancs nem neki szólt. Hamar az ajtóhoz ért, ám mielőtt
kinyithatta volna, a szobában ismét világos lett. Mire visszafordult már csak
az egyik férfi állt ott, aki nemrég érkezett. Sárga szemével Mirandát nézte,
majd egy szempillantás alatt ő is eltűnt.
Szívverése
lassan visszaállt a normális ütemre. A kilincsért nyúlt és kinyitotta az ajtót.
Kollégái csendben végezték munkájukat, nem vettek észre semmit az elmúlt pár
perc leforgása alatt.
A találkozó a rettenetes félelemmel Miranda
titka maradt.