2012. február 5., vasárnap


Sziasztok!
Meghoztam a legújabb fejezetet! Amiben már a két fiatal összeismerkedik! :)
Jó olvasást!



6.fejezet- Lehetetlen




        A kép, amit kaptam a társamról nagy volt. Egy fiatal, húszas évei elején járó, vörös hajú lányt ábrázolt. Mosolya számomra gyönyörű volt. Tökéletes, fehér fogsora világított rózsaszín ajka mögött. Szemében furcsa csillogást láttam. Nem tudtam megállapítani, hogy mi az. A hosszú idő alatt, amit Sally-vel töltöttem, megtanultam minden, amire szükségem lehet a munkám során. Hogy terjesszem ki a szárnyaimat, hogy váljak láthatatlanná és hogyan vegyem észre a legkisebb izomrándulást is, mely pártfogoltam idegállapotára utal.
        Azt nehezemre esett megszokni, hogy láthatatlanul is érinthetek tárgyakat, és a hangom is hallatszik, de Sally hosszas munkájának és erőfeszítésének köszönhetően ez is sikerült.
     Legnehezebb az volt, ha a mennyekből kellett figyelnem Mirandát. Mert akkor még nem segíthettem, de láttam minden mozdulatát. Azt is végig kellett néznem, amit a szobában élt át. Nem kiálthattam neki, hogy vigyázzon, hisz úgysem hallotta volna, lemennem pedig még nem szabadott. A munkám ma kezdődött.
       Bementem a szobába, hogy elköszönjek Sally-től. Meglepetésemre egy Orákulummal beszélgetett.
- Aá…Monsieur de Vaux.- Nézett felém az öreg és kinyújtotta a kezét.
    Megfogtam és megráztam, de közben végig Sally arcát tanulmányoztam. Ő nem lépett Oda hozzám, mindig hidegen viselkedett velem, de még nem tudtam, hogy miért. Azonban arra rájöttem, hogy valahol a szíve mélyén szeret engem, hacsak egy picit is. Mikor rám nézett, csak biccentett és az Orákulum felé fordult. Tudtam, hogy nekem itt már nincs helyem, megfordultam, hogy lelépjek. Végigsétáltam a folyosón, de mire a szobámba értem volna, kiáltás hallatszott mögöttem.
- Edric!
Füleltem. Nem voltam biztos benne, hogy jól hallok, míg nem megláttam a folyosón beforduló Sallyt. Vártam, hogy ő legyen, most mégis éreztem némi feszültséget a levegőben.
- Szia- suttogtam, mikor odaért.
    Bólintott. Láttam rajta, hogy szóra nyitja a száját, de valami miatt visszakozott.
    Kinyitottam az ajtót és előreengedtem. A szobám kissé rendetlen volt, de nem törődött vele. Felém fordult, kezét a mellkasomra tette és a szemembe nézett. Zöld szeme kísértetiesen csillogott. Látszott rajta, mekkora erő lakozik a lányban. Vékony orrát apró szeplőfoltok díszítették. Csak egy árnyalattal voltak sötétebbek fehér bőrénél, gyönyörű, mégis borzongató látványt nyújtottak. Ajka vékony volt; finoman felfelé ívelő. Sokszor gondolkoztam azon, vajon milyen íze lehet. Ezt a gondolatot minden alkalommal el kellett felejtenem. Ilyenkor rádöbbentem arra, mennyit változtam az elmúlt évtizedek alatt, míg alakilag ugyanaz a szálkás, katona testalkatom maradt.
- Csak sok szerencsét akartam kívánni- hosszú szempilláin megcsillant valami, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt.
- Köszönöm.
     Nem akartam elszalasztani a lehetőséget, kitártam a karom és magamhoz húztam. Éreztem, hogy az elején ellenállt, de utána hagyta, hagy öleljem meg. Így álltunk pár percig, utána éreztem, hogy ideje lenne indulnom.
- Hát akkor, szia.- Tolta el a testemet apró kezével.
    Intettem neki és kiléptem az ajtón. Jött a zuhanás, amiről annyit beszélgettünk, majd az ütközés. Nem volt vészes, de elég kellemetlenre sikeredett.
    A ház, ami előtt érkeztem négy emeletes volt. Nem siettem. Lassan átsétáltam az ajtón, fel a második emeletre. Tudtam, hogy Miranda a társnőjéhez költözött, miután összeveszett legjobb barátnőjével. Megálltam a hetes számú ajtó előtt és vártam. Bármelyik pillanatban megérkezhettek. Egy perc sem telt el, mikor csapódott a lenti ajtó. Először cecily Collins lépett a másodikra, majd Miranda. Beléptem a falon, a fürdőszobába. Ekkor jutott eszembe, hogy nem látnak, de akaratlanul is elbújok előlük. Ez már a véremben van, az óvatosság. Nem baj. Jólesett az, hogy újra bujkálok. Nem félelemből. Azért, mert elfogott egy érzés. Nem tudom, mit éreztem, de tudtam, hogy nem a mostani életemből. Hangok szűrődtek be.
- Tényleg köszönöm.
Ez kétség kívül Miranda hangja. Gondoltam magamban.
- Ugyan már, szóra sem érdemes. Pakolj ki a vendégszobában, reggel majd mesélsz.
Cecily hangja vidámnak tűnik.
     Kidugtam a fejem az ajtóból. Miranda a sporttáskáját a vállára téve elindult kicsomagolni, míg társnője a konyhába ment. Elindultam Andie után. Háttal állt nekem és a pólóját húzta le. Rózsaszín melltartója sorosan feszült a hátára. Beugrottam a szekrénybe, mielőtt megfordult volna. Valami megmozdult mellettem.
- Egek, Sally. A frászt hoztad rám.
- Csak egy pillanatra vagyok itt. Titokban jöttem. Figyelj. Mit tanítottam neked? A halandók nem látnak minket, ha nem akarjuk. Odafönt érzem a félelmed. Ne tedd. Cselekedj okosan.- Ezzel eltűnt.
     Éreztem, hogy valamit üzenni akar nekem, de nem jöttem rá. Az ajtó hangos csapódással záródott be. Kiléptem rejtekhelyemről és az ágyhoz mentem, melynek szélén ott lógott Miranda korábban viselt pólója. Tudtam, mi a teendőm. Megszagoltam. Levendula és rózsa illata keveredett össze rakta. Most már biztos voltam benne, hogy ezer közül is felismerném.
     Odakint sötétedni kezdett. A lámpák felgyulladtak az utcán és lassan az autók zaja is elhalt.
     Lehunytam a szemem és a fejemet az ablaküvegnek támasztottam. Hűvös volt, kellemesen hűvös. Elgondolkodtam azon, vajon mit érezhetett Miranda, amikor megtámadta egy Árny a bezárt szobában.  Beleborzongtam. Nem akartam, hogy még egyszer átélje, ezért elhatároztam, mindent elkövetek majd annak érdekében, hogy megvédjem őt. És íme, az első változás, amiről Sally beszélt. Részletesen elmagyarázta, hogy mit és mikor fogom azt érezni. Eltelt egy nap azóta, hogy lejöttem. Itt állok az ablaknak támaszkodva, de már érzem azt, hogy féltem. Nem akarom, hogy bármi bántódása essen, vagy valami rosszban legyen része.
     Lépteket hallottam az ajtó előtt, a folyosón villanyt kapcsoltak. Behúzódtam a függöny mellé, az egyik sötét sarokba. Nyílt az ajtó és Miranda karcsú alakja lépett be.
- Jó éjszakát- szólt hátra mosolyogva.
- Neked is.- Cecily hangja ugyanolyan vidámnak tűnt, mint barátnőjéé.
      Leguggolt a táskájához és előhúzott belőle egy hálóinget. Lefektette az ágyra, újra benyúlt a ruhák közé. Kivette tiszta fehérneműit és egy törölközőt, majd elindult a fürdőszoba irányába. A vízcsobogás egészen sokáig hallatszott.
    Lehunytam a szeme és szabadjára engedtem mentális energiámat. Tény, hogy még nem voltam elég erős és tapasztalt, de fejlődtem. Az egyértelmű erőket felismertem, akár rossz volt, akár jó. Nyugalom volt a környéken. Sokáig álltam egy helyben, mozdulatlanul.
     A lakásban csend lett. Andie visszatért és egy székre helyezte koszos ruháit. Fegyverét a komódra tette. Elbújtam a függöny mögé. Kattant a kapcsoló és kisebb fényáradat borította be az ágyat. Elrendezte a párnát, majd bebújt a takaró alá. Az éjszaka elején minden nyugalmas volt. Csak a részeg fiatalok rongálták a szemben lévő játszóteret, de annak a hangja sem ért fel igazán hozzánk. Elindultam, hogy felfedezzem a terepet. Nem volt nagy lakás, de ízlésesen lett berendezve. Mikor ismét visszatértem és, ezúttal az ágy szélére ültem, energia jelenlétét éreztem. Hirtelen nem tudtam, mit csináljak, hisz még nem volt gyakorlati tapasztalatom. Létre kellett hozzak egy energia mezőt, de hogyan? Mit is mondott erről Sally?
     Nem volt időm Erről gondolkodni. Miranda megmozdult. Száját összeszorította, fejét oldalra csapta. Rosszat álmodott. Vagy az energia?  Megfogtam a kezét és éreztem, egyre jobban a gonosz jelenlétét. Mély lélegzetet vettem és megnyitottam az elmém. Ismerős személyiséget tapintottam, de nem jöttem rá, hogy kiét. Most nem törődtem vele; a célom az volt, hogy megvédjem Mirandát a további fájdalomtól.
      A lány lelke is küzdött. Erősen. A gonoszt váratlanul érte az ellenállás, ezért meghátrált. Alig maradt dolgom, de azért beszálltam. Miranda felsikított fájdalmában. Nem sokáig bírhatta már, teljes energiámmal közbeléptem. Elkeseredett harc következett köztünk, a lányt próbáltam háttérbe szorítani, hogy csak az én energiámat eméssz a küzdelem. Éreztem a hatalmat, és tudtam, hogyha nem húzódik vissza, nem leszek képes megállítani.
     Ám a sejtésem beigazolódott, a támadást fenyegetésnek szánták. Nem engem akartak, hanem Mirandát. Ő izzadságban fürdött és erősen zihált. Takarója félig lecsúszott, majd átfordult a másik oldalára, arccal felém. Szemét lassan kinyitotta. Ott álltam a szürkeségben és őt néztem. Egyenesen rám nézett. Pislogás nélkül. Száját kinyitotta és hatalmasat sóhajtott. Megnyugodtam, tényleg nem lát, mostantól bátrabban fogok mászkálni. Azonban Miranda megmozdult és hirtelen felült. A szemét rám meresztette. Nem mozdult. Kezét lassan elindította a fegyvere felé.
- Van ott valaki?- hangja rekedt volt a megerőltetéstől.
Ujjai rákulcsolódtak a pisztolyra és rám szegezte.
Nem tudtam, mit csináljak( ma már másodszor). Ösztönösen felemeltem a kezem. Felkattintotta a lámpát és ijedten felugrott ülő helyzetéből. Lőtt. A golyó áthatolt rajtam és belefúródott a falba. Az arca még fehérebb lett, mint eddig volt.
- Nem akarlak bántani.- szólaltam meg óvatosan.
     Gyorsan mögé portáltam és finoman befogtam a száját. Miranda rúgkapálni kezdett, de nem engedtem el, míg le nem nyugodott.
 - Mi vagy te?
- Te látsz engem?
- Én kérdeztem hamarabb.- vágott a szavamba, mielőtt folytathattam volna.
- Nekem fontosabb, hogy megtudjam.
    Karba tette a kezét és bámult rám, mint egy szellemre.
- Nem álom- suttogta. Arca ismét elfehéredett, szeme kifordult és elvágódott a párnák közé.
     Prüszkölve felnevettem és elindultam felfelé, hogy megtudjam, mi is történt ma velem.

***

Na, hogy tetszett? Erre számítottatok? Szerintetek, mi lehet az oka? :D

A friss előtt

Sziasztok!

Megkaptam a legelső díjamat, melyet Lames-nek köszönhetek! :) <3
Nagyon-nagyon szépen köszönöm!



Szabályok
 1. Tedd ki a képet a blogodra! (megvan)
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat! (kész.:D)
3. Írj le 6 dolgot magadról!
4. Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!




Nagyon sok dolgok tudnék magamról mondani, de 6 dolgok gyorsan kiemelek :)

1.- Imádok táncolni, a legtöbb szabadidőm ( persze az íráson kívül) a táncolással telik
2.- Van egy labrador retriever kutyusom, akit Kirának hívnak és a drágám folyton ugrál ^^
3.- Szívesen ismerkedek, de nehezen bízom meg emberekben
4.- Bármilyen furán is hangzik, imádok nyelveket tanulni *.* ( jelenleg ez az angol és a francia)
5.- Ha a barátnőimmel vagyok, rendszerint úgy viselkedek, mint egy ovi. :D A jó társaság nálam nagyon fontos.
6.-Barna hajű, fekete bogár szemű csajszi vagyok, sok fülbevalóval :P

Akiknek tovább küldöm a díjat:
Igazából nem csak annak küldöm a díjat, aki rendszeresen olvassa a blogomat, hanem egy kis ízelítőként is, milyen jó érzés valamit kapni :)

bea  <3