2011. december 28., szerda

Ötödik fejezet


Sziasztok újra! :) Itt a következő fejezet. Remélem kapok véleményeket. (Y)
Jó olvasást, aki még itt maradt!


5.fejezet-Furcsa helyszínelés






     A rendőri munkában a helyszínelés az egyik legjobb dolog. Miranda belépett a családi ház ajtaján, ahol a gyilkosság történt.
- A nő harmincöt éves. Orvos. Férjes és van egy lánya- ismertette a részleteket egy fiatal rendőrtiszt.
- A halál oka?- húzta lejjebb a műanyagot az áldozat testéről Cecily.
- Egyetlen golyó a halántékába.
A két nő odébb sétált. Miranda ránézett barátnőjére.
- Szándékosan?
Cecily bólintott.
- Viszont nincs jele behatolásnak, tehát az áldozat ismerte a gyilkost.
- Öngyilkosság kizárva?
- Mindenképpen, a fegyveren egyetlen ujjlenyomat sem volt. Vagyis a gyilkos letörölte, mielőtt elment. Biztos volt abban, hogy nem maradt rajta nyom, különben nem hagyta volna itt.
Ezen elgondolkodtak.
- De lehet a férj vagy a lány ismerőse is- indult Miranda az emeletre vezető lépcső felé.
- Nos?- lépett Cecily a fenti folyosóra.
- Se a férj, se a lánya nem volt itthon- közölte a tényeket egy egyenruhás rendőr.
    Miranda oldalra billentette a fejét ls elhúzta a száját. Cecily elmosolyodott. Ismerte ezt az arckifejezést, és tudta, mennyi bosszúságot okozott ezzel férfi kollégáinak.
- Véletlen vagy eltervezett?
- Hmm..- rántotta meg a vállát és tovább sétált.
- Szépen berendezett fürdőszoba, rendezett dolgozószoba, nem úgy tűnik, mintha valakivel is gondja lett volna- diktálta a monológot a jegyző mellett álló úr.
- Itt valami hibázik- tárta szét a karját Miranda.

    Beléptek az utolsó szobába. Itt még nem járt senki. Az egyetlen olyan szoba volt, amelyben némi rendetlenség uralkodott. Miranda letérdelt és fölemelt egy üvegdarabkát. Betette a steril zacskóba majd a szeme elé tette.
- Nézd csak- tolta Cecily arca elé.
- Vér?- vizsgálta meg alaposabban társnője és körbenézett, honnan is származhat az üveg.
    Az asztal ketté repedt. Kiindulása pedig az egyik szöglet volt, melybe hiányzott egy darab. Miranda leguggolt, hogy szemügyre vegye.
- Egyértelmű, hogy az asztalsarok hiányzó darabja. El kell küldeni a laborba.
-Elintézem- vette ki a zacskót Cecily barátnője kezéből és kisétált.

      Miranda beljebb ment, de az ajtó hangos csapódása félbeszakította gondolatmenetét. A lámpa pislogott néhányat, majd elhalványult. A szoba nem borult teljes sötétségbe, hiszen a redőny félig fel volt húzva.
- Remek- morgott magában Miranda és a kapcsoló felé indult.
     A redőny hirtelen megmozdult, milliméterről milliméterre haladva ereszkedett, idegtépő nyöszörgés kíséretében.
    Andie az ajtó felé hátrált, míg a szeme hozzá nem szokott a sötéthez. A fal mintha megmozdult volna. A lány elkapta a kilincset, de az ajtó nem engedett. Mélyeket lélegzett, hogy valamelyest megnyugodjon, de amikor egy árnyék közeledett felé a falon, végleg az őrület határára került. Előkapta fegyverét és behajlította a térdét. Nem tudta, számítson-e közelharcra, ezért inkább hátát- immáron- a falnak támasztotta, az ajtó helyén.
    Ám egyre előrébb került. A fal is megmozdult mögötte. Az árny kilépett a falból. Miranda nem látta az arcát, de tudta, hogy itt az ideje, hogy segítségért kiáltson, ezzel még ő sem tud megbirkózni. A baj csak az volt, hogy egy árva hang sem hagyta el az ajkát, miközben az árny közelebb lépett.
- Úgyis tudod, hogy vége- suttogta.
        A falak visszaverték az ördögi hangot. Miranda lőtt, de a golyó áthatolt az árnyon és a falba fúródott. A sötét alak arcán gonosz vigyor jelent meg, majd egy lépéssel Miranda előtt termett. A lány előhúzta gumibotját, mely fegyvertára előtt lógott. Előre dőlt és szúrt. A bot áthaladt a testen, keze azonban megállt az erős mellkas előtt. Felnézett az arcra. Meglepetésként érte, amit látott. Az illető férfi volt, rövid haja az égnek állt. Szép metszésű ajka körül ördögi vigyor jelent meg, kivillantva jóval hegyesebb metszőfogait.
        Andie ajka szétnyílt és hangos sikoly hagyta el a száját.
      Az árny hirtelen megmerevedett. Arca eltorzult a fájdalomtól. Miranda nem értette, mi folyik itt, de kihasználta az alkalmat és körülnézett, merre lehet az ajtó. A túloldalon fény szűrődött be. Megkerülte a szenvedő lényt és óvatosan az ajtó felé osont. Még az út felénél sem járt, mikor a szobát egy erőteljes hang töltötte be.
- Nem!
   Nehéz lett volna eldönteni, melyiküknek szólt a figyelmeztetés. Egy másik árnyék jelent meg a szenvedő mellett. Odaállt elé és akkora erővel pofozta fel, hogy a férfi hanyatt vágódott a padló szőnyegen.
       Ebből következtetett, hogy a parancs nem neki szólt. Hamar az ajtóhoz ért, ám mielőtt kinyithatta volna, a szobában ismét világos lett. Mire visszafordult már csak az egyik férfi állt ott, aki nemrég érkezett. Sárga szemével Mirandát nézte, majd egy szempillantás alatt ő is eltűnt.

      Szívverése lassan visszaállt a normális ütemre. A kilincsért nyúlt és kinyitotta az ajtót. Kollégái csendben végezték munkájukat, nem vettek észre semmit az elmúlt pár perc leforgása alatt.
      A találkozó a rettenetes félelemmel Miranda titka maradt.

2011. december 24., szombat

Karácsony!

Sziasztok!

Mindenkinek szeretnék békés, boldog karácsonyt kívánni!



Ui.: Visszatértem! :D A két ünnep között hozom is a következő fejezetet! Remélem nem felejtettétek el, mi történt eddig.