Sziasztok!
Meghoztam a legújabb fejezetet! Amiben már a két fiatal összeismerkedik! :)
Meghoztam a legújabb fejezetet! Amiben már a két fiatal összeismerkedik! :)
Jó olvasást!
6.fejezet- Lehetetlen
A kép, amit kaptam a társamról nagy volt.
Egy fiatal, húszas évei elején járó, vörös hajú lányt ábrázolt. Mosolya
számomra gyönyörű volt. Tökéletes, fehér fogsora világított rózsaszín ajka
mögött. Szemében furcsa csillogást láttam. Nem tudtam megállapítani, hogy mi
az. A hosszú idő alatt, amit Sally-vel töltöttem, megtanultam minden, amire
szükségem lehet a munkám során. Hogy terjesszem ki a szárnyaimat, hogy váljak
láthatatlanná és hogyan vegyem észre a legkisebb izomrándulást is, mely
pártfogoltam idegállapotára utal.
Azt nehezemre
esett megszokni, hogy láthatatlanul is érinthetek tárgyakat, és a hangom is
hallatszik, de Sally hosszas munkájának és erőfeszítésének köszönhetően ez is
sikerült.
Legnehezebb az
volt, ha a mennyekből kellett figyelnem Mirandát. Mert akkor még nem
segíthettem, de láttam minden mozdulatát. Azt is végig kellett néznem, amit a
szobában élt át. Nem kiálthattam neki, hogy vigyázzon, hisz úgysem hallotta
volna, lemennem pedig még nem szabadott. A munkám ma kezdődött.
Bementem a
szobába, hogy elköszönjek Sally-től. Meglepetésemre egy Orákulummal
beszélgetett.
- Aá…Monsieur de Vaux.- Nézett felém az öreg és kinyújtotta
a kezét.
Megfogtam és megráztam,
de közben végig Sally arcát tanulmányoztam. Ő nem lépett Oda hozzám, mindig
hidegen viselkedett velem, de még nem tudtam, hogy miért. Azonban arra
rájöttem, hogy valahol a szíve mélyén szeret engem, hacsak egy picit is. Mikor
rám nézett, csak biccentett és az Orákulum felé fordult. Tudtam, hogy nekem itt
már nincs helyem, megfordultam, hogy lelépjek. Végigsétáltam a folyosón, de
mire a szobámba értem volna, kiáltás hallatszott mögöttem.
- Edric!
Füleltem. Nem voltam biztos benne, hogy jól hallok, míg nem
megláttam a folyosón beforduló Sallyt. Vártam, hogy ő legyen, most mégis
éreztem némi feszültséget a levegőben.
- Szia- suttogtam, mikor odaért.
Bólintott. Láttam
rajta, hogy szóra nyitja a száját, de valami miatt visszakozott.
Kinyitottam az
ajtót és előreengedtem. A szobám kissé rendetlen volt, de nem törődött vele.
Felém fordult, kezét a mellkasomra tette és a szemembe nézett. Zöld szeme
kísértetiesen csillogott. Látszott rajta, mekkora erő lakozik a lányban. Vékony
orrát apró szeplőfoltok díszítették. Csak egy árnyalattal voltak sötétebbek
fehér bőrénél, gyönyörű, mégis borzongató látványt nyújtottak. Ajka vékony
volt; finoman felfelé ívelő. Sokszor gondolkoztam azon, vajon milyen íze lehet.
Ezt a gondolatot minden alkalommal el kellett felejtenem. Ilyenkor rádöbbentem
arra, mennyit változtam az elmúlt évtizedek alatt, míg alakilag ugyanaz a
szálkás, katona testalkatom maradt.
- Csak sok szerencsét akartam kívánni- hosszú szempilláin
megcsillant valami, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt.
- Köszönöm.
Nem akartam elszalasztani
a lehetőséget, kitártam a karom és magamhoz húztam. Éreztem, hogy az elején
ellenállt, de utána hagyta, hagy öleljem meg. Így álltunk pár percig, utána
éreztem, hogy ideje lenne indulnom.
- Hát akkor, szia.- Tolta el a testemet apró kezével.
Intettem neki és
kiléptem az ajtón. Jött a zuhanás, amiről annyit beszélgettünk, majd az
ütközés. Nem volt vészes, de elég kellemetlenre sikeredett.
A ház, ami előtt
érkeztem négy emeletes volt. Nem siettem. Lassan átsétáltam az ajtón, fel a
második emeletre. Tudtam, hogy Miranda a társnőjéhez költözött, miután
összeveszett legjobb barátnőjével. Megálltam a hetes számú ajtó előtt és
vártam. Bármelyik pillanatban megérkezhettek. Egy perc sem telt el, mikor
csapódott a lenti ajtó. Először cecily Collins lépett a másodikra, majd
Miranda. Beléptem a falon, a fürdőszobába. Ekkor jutott eszembe, hogy nem
látnak, de akaratlanul is elbújok előlük. Ez már a véremben van, az óvatosság.
Nem baj. Jólesett az, hogy újra bujkálok. Nem félelemből. Azért, mert elfogott
egy érzés. Nem tudom, mit éreztem, de tudtam, hogy nem a mostani életemből.
Hangok szűrődtek be.
- Tényleg köszönöm.
Ez kétség kívül
Miranda hangja. Gondoltam magamban.
- Ugyan már, szóra sem érdemes. Pakolj ki a vendégszobában,
reggel majd mesélsz.
Cecily hangja vidámnak
tűnik.
Kidugtam a fejem
az ajtóból. Miranda a sporttáskáját a vállára téve elindult kicsomagolni, míg
társnője a konyhába ment. Elindultam Andie után. Háttal állt nekem és a pólóját
húzta le. Rózsaszín melltartója sorosan feszült a hátára. Beugrottam a
szekrénybe, mielőtt megfordult volna. Valami megmozdult mellettem.
- Egek, Sally. A frászt hoztad rám.
- Csak egy pillanatra vagyok itt. Titokban jöttem. Figyelj.
Mit tanítottam neked? A halandók nem látnak minket, ha nem akarjuk. Odafönt
érzem a félelmed. Ne tedd. Cselekedj okosan.- Ezzel eltűnt.
Éreztem, hogy
valamit üzenni akar nekem, de nem jöttem rá. Az ajtó hangos csapódással
záródott be. Kiléptem rejtekhelyemről és az ágyhoz mentem, melynek szélén ott
lógott Miranda korábban viselt pólója. Tudtam, mi a teendőm. Megszagoltam.
Levendula és rózsa illata keveredett össze rakta. Most már biztos voltam benne,
hogy ezer közül is felismerném.
Odakint sötétedni
kezdett. A lámpák felgyulladtak az utcán és lassan az autók zaja is elhalt.
Lehunytam a
szemem és a fejemet az ablaküvegnek támasztottam. Hűvös volt, kellemesen hűvös.
Elgondolkodtam azon, vajon mit érezhetett Miranda, amikor megtámadta egy Árny a
bezárt szobában. Beleborzongtam. Nem
akartam, hogy még egyszer átélje, ezért elhatároztam, mindent elkövetek majd
annak érdekében, hogy megvédjem őt. És íme, az első változás, amiről Sally
beszélt. Részletesen elmagyarázta, hogy mit és mikor fogom azt érezni. Eltelt
egy nap azóta, hogy lejöttem. Itt állok az ablaknak támaszkodva, de már érzem
azt, hogy féltem. Nem akarom, hogy bármi bántódása essen, vagy valami rosszban
legyen része.
Lépteket
hallottam az ajtó előtt, a folyosón villanyt kapcsoltak. Behúzódtam a függöny
mellé, az egyik sötét sarokba. Nyílt az ajtó és Miranda karcsú alakja lépett
be.
- Jó éjszakát- szólt hátra mosolyogva.
- Neked is.- Cecily hangja ugyanolyan vidámnak tűnt, mint
barátnőjéé.
Leguggolt a
táskájához és előhúzott belőle egy hálóinget. Lefektette az ágyra, újra benyúlt
a ruhák közé. Kivette tiszta fehérneműit és egy törölközőt, majd elindult a
fürdőszoba irányába. A vízcsobogás egészen sokáig hallatszott.
Lehunytam a szeme
és szabadjára engedtem mentális energiámat. Tény, hogy még nem voltam elég erős
és tapasztalt, de fejlődtem. Az egyértelmű erőket felismertem, akár rossz volt,
akár jó. Nyugalom volt a környéken. Sokáig álltam egy helyben, mozdulatlanul.
A lakásban csend
lett. Andie visszatért és egy székre helyezte koszos ruháit. Fegyverét a
komódra tette. Elbújtam a függöny mögé. Kattant a kapcsoló és kisebb fényáradat
borította be az ágyat. Elrendezte a párnát, majd bebújt a takaró alá. Az
éjszaka elején minden nyugalmas volt. Csak a részeg fiatalok rongálták a
szemben lévő játszóteret, de annak a hangja sem ért fel igazán hozzánk.
Elindultam, hogy felfedezzem a terepet. Nem volt nagy lakás, de ízlésesen lett
berendezve. Mikor ismét visszatértem és, ezúttal az ágy szélére ültem, energia
jelenlétét éreztem. Hirtelen nem tudtam, mit csináljak, hisz még nem volt
gyakorlati tapasztalatom. Létre kellett hozzak egy energia mezőt, de hogyan?
Mit is mondott erről Sally?
Nem volt időm
Erről gondolkodni. Miranda megmozdult. Száját összeszorította, fejét oldalra
csapta. Rosszat álmodott. Vagy az energia? Megfogtam a kezét és éreztem, egyre jobban a
gonosz jelenlétét. Mély lélegzetet vettem és megnyitottam az elmém. Ismerős
személyiséget tapintottam, de nem jöttem rá, hogy kiét. Most nem törődtem vele;
a célom az volt, hogy megvédjem Mirandát a további fájdalomtól.
A lány lelke is
küzdött. Erősen. A gonoszt váratlanul érte az ellenállás, ezért meghátrált.
Alig maradt dolgom, de azért beszálltam. Miranda felsikított fájdalmában. Nem
sokáig bírhatta már, teljes energiámmal közbeléptem. Elkeseredett harc
következett köztünk, a lányt próbáltam háttérbe szorítani, hogy csak az én
energiámat eméssz a küzdelem. Éreztem a hatalmat, és tudtam, hogyha nem húzódik
vissza, nem leszek képes megállítani.
Ám a sejtésem
beigazolódott, a támadást fenyegetésnek szánták. Nem engem akartak, hanem Mirandát.
Ő izzadságban fürdött és erősen zihált. Takarója félig lecsúszott, majd
átfordult a másik oldalára, arccal felém. Szemét lassan kinyitotta. Ott álltam
a szürkeségben és őt néztem. Egyenesen rám nézett. Pislogás nélkül. Száját
kinyitotta és hatalmasat sóhajtott. Megnyugodtam, tényleg nem lát, mostantól
bátrabban fogok mászkálni. Azonban Miranda megmozdult és hirtelen felült. A
szemét rám meresztette. Nem mozdult. Kezét lassan elindította a fegyvere felé.
- Van ott valaki?- hangja rekedt volt a megerőltetéstől.
Ujjai rákulcsolódtak a pisztolyra és rám szegezte.
Nem tudtam, mit csináljak( ma már másodszor). Ösztönösen
felemeltem a kezem. Felkattintotta a lámpát és ijedten felugrott ülő
helyzetéből. Lőtt. A golyó áthatolt rajtam és belefúródott a falba. Az arca még
fehérebb lett, mint eddig volt.
- Nem akarlak bántani.- szólaltam meg óvatosan.
Gyorsan mögé
portáltam és finoman befogtam a száját. Miranda rúgkapálni kezdett, de nem
engedtem el, míg le nem nyugodott.
- Mi vagy te?
- Te látsz engem?
- Én kérdeztem hamarabb.- vágott a szavamba, mielőtt
folytathattam volna.
- Nekem fontosabb, hogy megtudjam.
Karba tette a
kezét és bámult rám, mint egy szellemre.
- Nem álom- suttogta. Arca ismét elfehéredett, szeme
kifordult és elvágódott a párnák közé.
Prüszkölve
felnevettem és elindultam felfelé, hogy megtudjam, mi is történt ma velem.
***
Na, hogy tetszett? Erre számítottatok? Szerintetek, mi lehet az oka? :D
SZia!!!
VálaszTörlésVégre, végre hurrá!!!!! Naaagyon, naaagyon örülök, hogy van friss!!! Áááááááááááá, és olyan jó, hogy végre találkoztak. Kíváncsi lennék, ki aza gonosz, aki Mirandát akarja és vajon miért?
Edric olyan cuki:) Remélem, ha táplál valami romantikus érzést is Sallyvel kapcsolatban, az elmúlik belőle;) Jó volt, ahogy küzdtek.:D
Vajon hogyhogy látja Miranda őt? És igazából mi is történt a végén? Mitől ájult vissza? Edric csinálta? Gondolom, mert utána felnevetett, és nem lehet szítelen, hgoy "Jaj, elájult mellettem ez a csaj, na annyi baj legyen" és menjen tovább a dolgára. Ha ő csinálta, akkor azt érzékeltesd valahogy. És hogy egyáltaláűn mi a nyavalyát csinált.
Szegény Miranda. Fog egyáltalán erre emlékezni? Vagy azt sem, a fiúnak köszönhetően...
Siess a frissel!
Puszi
Szijjaa!
VálaszTörlésMár alig vártam h talizzanak :D Kíváncsi vagyok mi lesz folytatásban meg persze h ki a gonosz. Azt hiszem Orchidée-nee-chan már mindent leírt...
Várom nagyon a frisst :D
Puszi
Szia Orchidée!
VálaszTörlésSajnos egy kérdésedre sem válaszolok, mert a következő fejezetekből minden kiderül majd ;)
Sally iránt érez egy kis vonzalmat és egy így marad egy ideig, hiszen Miranda nem igazán engedi közel magához.
A lány csak szimplán elájult. Te mondjuk, hogy viselkednél, ha egy sráccal találnád szembe magad, akin keresztül repül a töltény xD
Nem azért hagyta ott mert szívtelen, hanem mert ő maga sem érti, hogy mi is történt velük. Tudja, hogy már nem lehet baja, és inkább érdeklődik, hogy hogyan kezelje a dolgokat.
Sietek a következővel.
Puszi
V
Szia Akira!
VálaszTörlésA folytatás a következő fejezetekből kiderül. :D
És azt hiszem a gonosszal egy kis meglepetést fogok okozni, de az még odébb lesz.
Sietek.
Puszi
V
Halihóóó! :DD
VálaszTörlésVégre hatodik fejii, ahogy megláttam, hogy felraktad jöttem is olvasni! :D
Nagyon tetszett ez a rész, és tök boldog lettem tőle, hogy végre találkoztak. :D♥ Edric nekem is favoritom. :D♥♥
És egyet értek Akira-val, nagyon újat nem tudok írni, hiszen ezt az első kommentelő már megtette! :DD
x.o.x.o LaMes Grock.
ui: Nálam is felkerült a 7. fejezet, amit Kristen szemszögéből írtam meg! Remélem máris érdekesnek tűnik.. :DD Légyszi gyere el elolvasni, és véleményezni! Meghálálom nálad, tudod jól! :D
http://flirtsandalfas.blogspot.com
Szia LaMes!
TörlésAz, hogy találkoztak, elárulom, nem a legnagyobb boldogság számukra, de ez majd kiderül. :)
Hát igen, Edric nálam is favorit. ;)