2011. szeptember 21., szerda

Első fejezet



Sziasztok!

Meghoztam az első fejezetet! Remélem elnyeri a tetszéseteket. :)
A kommentekkel ne fukarkodjatok, bátran írjátok le a véleményeteket. :)
Jó olvasást!


1. fejezet- Múlt











1944. július 29- Lyon
      A whisky-s pohár hangos csattanással ért földet, a konyhában üvegszilánkok szóródtak szét a padlón.
- Ezt nem engedem!- kiabált az öreg, majd felkapta az újságot és az orrom alá dugta- Ha az USA is beszáll a háborúba, semmi esélyünk, érted? Nem akarom, hogy belépj a hadseregbe, mentősnek pedig főleg nem.

      Elvettem az újságot és a dátumra pillantottam. Mai. „Mi lesz Franciaország sorsa?”- olvastam a nagybetűs címet. Alatta két oszlopból álló cikk, melyet Chris Philibert írt.
- Sokakat foglalkoztat az a tény, hogyha Amerika belép a háborúba, rettenetes pusztítást végez majd- kezdtem hangosan olvasni.- Ez vajon tényleg tény? Vagy csak egy kérdés, melyet mindenki föltesz magának? Vagy csak a sajtó újabb kitalációja? Nem, ez sajnos biztos. Világszerte állítják meg a náci mozgalmakat titokzatos katonák. Kilétük ismeretlen, fegyvereik tökéletesek, ütésük halálos. Talán ez a három dolog jellemzi őket leginkább.
- Fiam, ezek ölésre kiképzett katonák. Nem hagyom, hogy odamenj és megölesd magad- mutogatott apám haragosan az ajtó felé.
- Neked se tenne jót- Szólt közbe anya, aki eddig csendben hallgatta a vitánkat.- Nem szeretném ha életeket vennél el.
- De…én életeket menteni megyek oda! Minél több katonát mentek meg, annál nagyobb esélyünk van a győzelemre- kiabáltam.
      Szüleim megadóan sóhajtottak, ám ahogy rájuk néztem, tudtam, hogy korántsem nyertem meg az ügyet. Bátyám lépett be az ajtón. Lesütöttem a szemem és reménykedtem abban, hogy nem hallotta a beszélgetést. Ránéztem Blaise-re, az arca komor volt.
- Blaise? – fordultam bátyám felé, de ő nem figyelt rám. Szúrós tekintettel nézett apámra.
- Beszélnünk kell- mondta hideg hangon.

Csodálkozva néztem szüleimre majd Blaisre. Nem értettem mi folyik közöttük. Felálltam. A tekintetem végighordoztam a jelen lévőkön. Mindenki szeméből más tükröződött. Aggodalom, Harag és…űr. Anya rettenetesen aggódott, apa még mindig dühös volt ránk, és Blaise…az ő szeme jég. Fekete pupillája űrként nyílt meg, de semmit nem tudtam belőle kiolvasni. Átrobogtam a konyhán és bevágtam az ajtót. Felrohantam a szobámba. Elővettem az orvosi ruhámat, majd egy bőröndöt is. Kivettem a legszükségesebb ruhadarabokat: pólók, nadrágok, túrabakancs. Benéztem az ágy alá és kihúztam egy cipős dobozt. Kivettem belőle a fegyvereket: puskát és késeket. Vissza akartam tolni a dobozt, de valamibe beleütközött. Odébb csúsztattam és ráakadtam egy fényképkeretre. Kihúztam, elállt a lélegzetem mikor rápillantottam a képre. „Henri.”-suttogtam. A szemem megtelt könnyel. Gondolatban visszautaztam a múltba, három évvel ezelőttig. Újra hallottam, ahogy nevet, ahogy a nevemen szólít, boldog születésnapot kívánva. Láttam magam előtt az arcát, ahogy megpróbálja anyámékat meggyőzni, hogy az orvosira menjek. „Hiszen én is oda megyek.”- mondta. Arcán elszántság tükröződött.
- Mondd haver, miért mentél el? Mit csináljunk ketten, Louis-szal? Megvárhattad volna, amíg én is a halálomon leszek-nevettem könnyes szemmel- De igen, beállok a seregbe, még ha az egész világ is haragudni fog rám- suttogtam. Megsimogattam a képet és betettem a bőröndbe.

A fegyvereket az övembe és a csizmámba csúsztattam, majd leültem, hogy írjak egy levelet a szüleimnek. Blaisenek nem szándékoztam bizonyítékot hagyni arról, hogy én valaha is az öccse voltam, tudtam, hogy ő mindig is gyűlölt engem, én pedig megvetettem őt pajzán életmódja miatt. A tollat belemártottam a tintába és a papírra helyeztem.
”Hőn szeretett szüleim!
     Minden féltésetek, haragotok ellenére én elmegyek.”
Felnéztem a papírról, az ablakon keresztül a kertre. A meleg évszak ellenére sok eső esett. Most is zuhogott. Az ablakban megpillantottam sápadt arcomat. Elmosolyodtam; az esőcseppek úgy gördültek végig az ablakon, mint megannyi könnycsepp. Hajam kócosan lógott, kék, sírástól duzzadt szemem szomorúan nézett a tükörképemre.
Visszasétáltam a székhez és újra a kezembe vettem a tolat. Nem voltam a szavak embere, sosem tudtam magam kifejezni, nem találtam a megfelelő szavakat. Ez most megmutatkozott, ugyanis azon az egy mondaton kívül semmi nem került a papírra. Inkább csak a sor aljára firkantottam a nevem és a párnámra helyeztem.
Odaléptem a bőröndhöz, összehúztam a cipzárt és a vállamra vetettem. Az ajtóból még visszafordultam és körbenéztem. A szoba olyan volt mintha laknának benne. Csak a legszükségesebb dolgokat pakoltam be. Lenyomtam a kilincset és kipillantottam. A folyosó kihalt volt. Kiléptem és behúztam magam mögött az ajtót. Csendben haladtam előre, féltem, hogy valaki szembe jön velem. Lesiettem a lépcsőn, be az istállóba, ügyelve, hogy lépteim ne csapjanak zajt. Magam nyergeltem föl barna telivéremet. Felültem és a hátsó kijárathoz ügettem.
Amint elhagytam az udvart, szabadnak éreztem magam. Pár száz méter után megálltam és visszanéztem a családi házra. Tudtam hogy a halálomba indulok, talán már ki is nyitottak nekem egy ajtót- a pokol vagy a menny hatalmas kapuját-, mondván, hogy a fiatalabb de Vaux fiú hamarosan csatlakozik hozzánk.
- Soha- sziszegtem- Előbb törlesztenem kell Henri haláláért.
Az arcom eltorzult a méregtől és a fájdalomtól. Megsarkantyúztam a lovat és elvágtattam a fehér függönnyé vált szakadó esőben.


15 megjegyzés:

  1. Úgy gondolom, fiatalka vagy, mégis belevágtál egy világháborús történetbe. Le a kalappal!
    Nagyon kell majd figyelned a szóhasználatra, és egy kicsit a francia nevekre is jobban. Louis-szal helyett Louis-val, ilyesmik. Túrabakancs egyértelműen nem volt a 40-es években, de ezek olyan apró hibák, amik nem vettek el sokat a fejezet értékéből. Eddig nagyon ígéretes. Várom a folytatást! :D

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nekem is nagyon tetszett a fejezet, jól megírtad, de tényleg! Érdekel, hogy mi fog benne történni, kíváncsi vagyok a folytatásra... felkeltetted a kíváncsiságom!!! :)
    Siess a kövivel!
    Puszi<3

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Olvasni még nem volt időm, csak szólni akartam, hogy kitettek:)
    És fent van az új fejezetem:)
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Haidey- köszi a jó tanácsokat :) olyanokra mindig szükség(em) van.
    Örülök hogy érdekel benneteket.
    Ígérem igyekezni fogok :D
    Rendben Lylia. :)

    VálaszTörlés
  5. szija, mivel nem láttam chatet ezért ide írok:D
    mehet a csere, és majd valamikor bele kezdek a töridbe:D csak most semmire sincs időm:S
    www.wtwcollide.blogspot.com

    VálaszTörlés
  6. Szia.
    Én se találtam chat-et, így én is ide írok. Igen, mehet a csere.
    http://twowitches-star.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  7. Köszi és kitettelek titeket :D

    VálaszTörlés
  8. Szia Violet!
    Elnézésedet kérem amiért csak most válaszolok, természetesen benne vagyok a cserében, már kitettelek az oldalamon.
    Elolvastam a fejezetet is, ígéretesnek néz ki a történet, szeretem a természetfeletti dolgokat, így kíváncsian várom a folytatást.

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Kitettelek a Szívdobbanás oldalára is:)
    Puszi,
    Lylia

    VálaszTörlés
  10. Szia! :)
    Szerettem mindig is olvasni az ilyen háborús történeteket, és a kezdete is tetszik. :)
    Már nagyon várom a következő fejezetet. :)
    Üdv: Sziszaa
    Ui.: Ki is tettelek :)
    Puszii ^^

    VálaszTörlés
  11. Szia, Violet! Én már kitettelek! Hamarosan jövök olvasni is. Rica

    VálaszTörlés
  12. szia.hívtál hát jottem. ha lesz idom elolvasom az egész toridet mert érdekesnek tuni. és benne vagyok a cserébe és a rendszeres olvasód is lettem :)

    VálaszTörlés
  13. Szia!

    Benne vagyok a linkcserében,mindjárt ki is raklak!
    www.halalangyala00.blogspot.com

    Lilly

    VálaszTörlés
  14. Szia, Violet! Elolvastam amit eddig írtál, nagyon érdekesnek ígérkezik a történet, a világháborús rész gondolom Edric elveszett múltja... Az eleje egy kicsit zavaros nekem... Franciaországban erős belső ellenállás volt a megszálló németek ellen, és a legtöbben örültek Amerika hadba lépésének... az újságcikk pedig ennek épp az ellenkezőjéről szól... de gondolom, a folytatásból majd minden kiderül :-)
    Kíváncsian várom!
    Üdv, Rica

    VálaszTörlés
  15. Sziasztok!
    Én is kitettelek titeket :)
    Igen Rica eltaláltad. tényleg a múljta :) és a többi részből fokozatosan minden kiderül majd ;)
    annyit elárulok hogy a folytatás hamarosan jön :)

    VálaszTörlés